A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

É. Kiss Sándor:Hajdúhadház helynevei I.

A felszabadulás után ez a névsor kiegészült egyrészt az általános névadás óta klasszikussá vált írók és költők nevével, másrészt a forradalmi és munkásmozgalmi hősök és mártírok is bevonultak a névadók közé. Ekkor kaptak méltó helyet a névadók közt az aradi vértanúk is. Hadházon mindmáig elevenen élnek a 48-as hagyományok. Nemcsak március 15-ét ünnepelték meg, meggyászolták minden évben október 6-án az aradi tizenhármat is. így tiltakoztak a Béccsel való közösködés ellen, s tüntettek Kossuth és a függetlenség mellett. A város jeles fiai közül kettőről neveztek el utcát. Az idegen számára egy hegy, zug, vagy sarok neve csak az azonosítás és megkülönböztetés, tájékozódás és eligazodás eszköze és a nyelvésznek is csak vizsgálódási anyag. Nekünk azonban, akik itt nőttünk fel, akiket nemcsak jelenünk köt ide, hanem nemzedékekre visszanyúló hagyományok is, sokkal több: ismerős embereket, családokat, házakat és utcákat, élményvilágunkba tartozó történeteket, eseményeket, kapcsolatokat, munkát, harcot, bút és örömet felidéző valóság. Nekünk a név egyike azoknak a kötelékeknek, amelyek szűkebb hazánkhoz, szülővárosunkhoz kapcsolnak. Ne változtassuk meg hát azokat a nép körében élő hagyományos neveket, amelyek régebbi települési viszonyokra, helyi, földrajzi állapotokra, korábbi társadalmi körülményekre, szokásokra, művelődéstörténeti értékekre, neves vagy névtelen családokra, kiváló személyiségekre, vagy egyszerű emberekre emlékeztetnek. A névadást olyan bizottság végezze, amely nemcsak ismeri, de megfelelően értékelni is tudja a hagyományokat. Sok utcánk van, kisebbek és nagyobbak, amelyekhez értékes hagyományok nem fűződnek, s mégis méltó emléket állíthatunk velük a művészet, tudomány és haladás kiválóságainak. Csak a ma élők idejében mennyi új utca nyílt az újosztásokon: a Szukacs laposon, a Repce-kútlaposon, a Dorogiásban, egy emberöltővel korábban az Ürgésben és Míglakhatszban. Ezek, és a város régebbi részeinek névtelen utcái bő lehetőséget nyújtottak volna új nevek adására. Nagyjaink, ha élnének, maguk tiltakoznának, hogy hagyományos, múltat idéző, értékes emlékeket őrző elnevezéseket nevükkel felcseréljünk. Korunkban a változások rohamosak. Ha csak a nép emlékezetére bízzuk a hagyományos nevek sorsát, könnyen elmerülhetnek a feledés homályában. Hát még ha siettetjük is elmúlásukat! Tegyük élővé és folyamatossá múltunk és jelenünk kapcsolatát a névadással is! Tegyük hivatalossá a becses hagyományokat őrző elmúlt időkről tanúskodó neveket! Az apák emlékezete kötelez erre. JEGYZETEK 1 Lőrincze Lajos: Földrajzi neveink élete. Budapest, 1947. A magyar táj- és népismeret könyvtára 9., 3., 1. 2 ,,Láttad-e Tanú, hogy Téglási Varga Istvánt ki verte volna meg N. Hatház várassanak Szabad kortsoтnájában?

,, Békebírói jegyzőkönyv. A továbbiakban B. jkv. 1732 aug. 24. 3 ,,Tudod, láttad-e Tanú a múlt Juh nyiréskor, hogy a Város közönséges Kortsomáján kivül akár bort, akár pályinkát valaki valahova adott volna?" B. jkv. 1733. okt. 9. 4 ,,A város jövedelmét képező mészárszék, csapszékek és malmok bérbe adásáról a Tanács döntött" Tanácsi jegyzőkönyv. A továbbiakban T. jkv. 1862. jan. 19. ,,A Csillagos bérlője Sichermann Lőrincz beadvánnyal fordult a Tanácshoz, amelyben elmaradt árendáját részletekben, az üdőhöz és környül álláshoz képest tartoznék fizetni." T. jkv. 1838.jan. 1. 537