A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1948-1956 (Debrecen, 1957)

Ditróiné Sallay Katalin: Gyakorlati tapasztalatok a restauráló laboratóriumban

a vasak és bronzok kezelésében. Erre azért is volt szükség, mert a legtöbb múzeumban fémek képezik az anyag legnagyobb százalékát. A bronzok megcsodált, különböző színű nemespatinája, és sok nehézséget okozó vadpatinája is sokrétű kutatómunkánknak képezte alapját. Nem voltunk hajlandók feltétel nélkül elfogadni a tételt, hogy a patina képződését, akár nemes, akár káros, csak a talaj összetétele eredményezheti. A talaj összetétele is nagy szerepet játszik a patina kialakulásánál, de feltevésünk az volt, hogy döntő a bronzötvözet összetétele, és a kis mennyiségben, vagy csak nyomokban, szennyezésben előforduló egyéb fémek jelenléte. Szerettük volna bizonyítani feltevésünket, hogy bizonyos korokra, és bizonyos földrajzi egységekre azonos összetételű, azonos szennyezésű analíziseredmények jellemzők. Ezért megkezdtük a dithizonos nehézfém-analízis alkalmazását a múzeumi vegyészetben. Dithizonnal (Difenilthiokarbazon) ugyanis azok a nehézfémek, melyek a bronzöntvényekben szerepelnek, kimutathatók, így pl.: a réz, ón, mint legfőbb összetevő, s egyéb ötvöző fém vágy szennyezés a legcsekélyebb mennyiségben is : az ólom, nikkel, króm, cink, ezüst, antimon. Ez az eljárás a dithizonnak azon a tulajdonságán alapszik, hogy a körülményektől függően (oldat kémhatása) a különböző nehézfémekkel más és más módon reagál. Ez a módszer különösen alkalmas volt azért is, mert bizonyos körülmények között az egyes fémekre nézve specifikussá tehető, s annyira érzékeny, hogy a milligramm tört részeit, vagyis a fémnyómokat is kimutatja. Többször kifejtettük, hogy a legalkalmasabb í'émanalízis a múzeumi gyakorlatban is a színképelemzés volna. Biztos és gyors eljárás, és fényképnegatívra rögzített, időtálló eredményét ad, de-a műszer beszerzési ára meghaladja a múzeumi költségvetés kereteit. Mivel tehát színképelemző laboratórium felállítása egyelőre anyagi nehézségekbe ütközik, így ezt a közbeeső, és a múzeumi laboratóriumok felkészültsége mellett megvalósítható dithizonos analízis módot választottuk. Az eddigi kísérletek jelentős százaléka a mi feltevésünket igazolta, vagyis, hogy a patinák kialakulásában jelentős szerepe van az ötvöző fémek mennyiségének, illetve milyenségének. Döntő súlya lesz a kérdés eldöntésében a spektrálanalitikai vizsgálatok általános bevezetésének, s hisszük, hogy ami ma még hipothézis, az néhány száz fémtárgy analízise után bizonyító erejű valósággá válik. Néhány színképelemző vizsgálatot szívességből végeztek már a múzeumok kérésére a Csepeli Vas- és Fémművek Központi Anyagvizsgáló Osztálya színképelemző laboratóriumában. Az eredmény olyan világos és minden várakozást felülmúló, hogy a jövő feladata csak ez az egyetlen út lehet a tudományos restaurálás számára. Sok esetben majd döntően határozhatja meg a bronzok kezelési módját az összetétel. A vadpatinák különböző módozataira pedig az esetek túlnyomó százalékában az összetételben találunk magyarázatot. Ezekre vonatkozó adataink még kísérletek alatt állnak. Itt most nem a kísérleteink konkrét eredményeit szűrhettük le, hanem jeleztük, hogy múzeumunkban ilyen irányú — s úgy gondoljuk az egyetlen helyes úton járó — kezdeményezésekről számolhatunk be. Hasonlóképpen a muzeális vastárgyak pontos, kormeghatározás szempontjából fontos metallográfiai vizsgálatait is a mi kezdeményezésünk alapján kezdték meg ugyancsak a csepeli Vas- és Fémműveknél. Mivel a vizsgálatok múzeumi szempontból még kezdeti fokon vannak, 6* 83