Ecsedi István – Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1934 (1935)

Függelék - A debreceni és tiszántúli magyar ember táplálkozása - Tartalom

154 tartás. Itt nemcsak a családról, hanem a cselédségről is kellett gondoskodni. Debrecenben minden cívis családnál két kamara van. Egyik az íletes kamara, másik a szalonnás kamara. Ez utóbbiban volt felakasztva az ösztörűben a szalonna, alatta a zsírosbodonok. Rúdon a kolbász, füstölt hús, a fal mellett zsákokban a liszt, a polcokon a szép felhasadt kenyerek. Szegletben a korpásláda, a falon nyujtó-tábla, szita, rosta, stb., stb. Ezzel a kamarával a gazda nem sokat törődött. Az asszony^ a feleség gondja volt, hogy mikor kell őretni, hogy kell takarékoskodni a szalonnával, a zsírral, hogy használja fel a füstölt disznóhúst, hogy az egész nyáron a nagy mezei munka idejében elég legyen. Meghalt volna szégyenében a régi gazdasszony, ha kenyérért a pékhez, zsírért, szalonnáért a henteshez kellett volna menni. Mennyi munka, mennyi gond eredménye volt régen egy teli kamara tartása !? Már pedig csak így lehetett megélni, mert „üres kamarának bolond a gazdája!" A régi debreceni cívis asszonyok, a nemzetes asszonyok, vagy a nagy gazda „basák" feleségei, a nagyasszonyok elsők voltak a munkában. Reggel jókor kelni, megfejni a teheneket, enni adni a malacoknak, aprómarháknak, ez volt az első dolga. Keltek a gyermekek, megmosdatni őket, reggelit adni a családnak a fő gondja volt. Ezután jött a napi munka. Sütés, főzés, mosás, tésztacsinálás. Rostálta a tésztának, kalácsnak való életet. Közben az ebéd és vacsorafőzés gondja. Estével enni adni a jószágnak, megfejni a tehenet, lefektetni a családot. Ő maga még fentmaradt a napi munkát befejezte. Egyszerűségében is rend, tisztaság jellemzi magát, családját, házatáját. A magyar asszony férjét urának tiszteli, mindig magázza, míg az ura érezvén a felsőbbségét, feleségének hívja ugyan, de tegezi. Mindent közösen beszélnek meg. Egymás ellenére nem dolgoznak. Együtt dolgoznak egymásért, s a mindennapiért, a család jövőjéért. Gyűjtenek, takarékoskodnak öregségükre, gyermekeiknek. A gazda megkeresi, az asszony megbecsüli, gyűjt, takarékoskodik, hogy egész éven át hiány ne legyen. Nem szalad a boltba, hanem minden kitelik a háztól. Ez jobb és olcsóbb is. Tehenet fej, disznót hizlal, baromfit nevel, kamarájában a liszt. A felesleges tejet eladja, ebből telik cukorra, ecetre, sóra, fűszerre. Disznót is úgy hizlal, hogy egyet eladhasson. Ebből telik ruhára. A debreceni asszony bent a házban kitűnő gazdasszony, a házon kívül pompás árus volt.

3 Azokat az élelmiszereket, melyeket otthon nagy gonddal elkészítettek és kimaradt,. 3 Dr. Zoltai Lajos : Képek a debreceni régi családi életből. III. fejezet.