Sándor Mária szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 15-16. (Berettyóújfalu, 2011)
NÉPRAJZ - VOLKSKUNDE - Petrovszki Ildikó: Táplálkozás Biharkeresztesen
habarással készült gyümölcsleves. A legáltalánosabb az aszalt szilvából készült cibere fogyasztása volt. 6 6 A második fogás lehetett tejfölös-túrós vagy mákos főtt tészta, főtt krumpli vajjal, főtt tojás, vagy az utóbbiak kombinációjaként újabban rakott krumpli is. Nagypénteken délután pattogatott tengerit készítettek, ezzel telt el azután a vacsora is. A hal böjti eledelnek számított ugyan, ennek ellenére a nagyböjti és nagypénteki fogyasztása inkább a nem paraszti eredetű rétegekre voltjellemző Biharkeresztesen. 67 A böjti táplálkozásbeli előírások betartása vagy megszegése a paraszti közösségek értékrendjének szilárdságát vagy felbomlását is jelezheti. Mindkét felekezetnél elvárt minta volt a böjt valamilyen szintű megtartása. Különösen megszólták, ha a közösség mértékadó tagjainál derült fény a böjti előírások megszegésére. 6 8 Nagypéntek napjához kötődik egy alkalmi ételspecialitás készítése, a here tojásosán. A bikaborjúk, bárányok és malacok herélését ugyanis az egész magyar nyelvterületen hagyományosan nagypénteken végezték. A heréket mindig a beavatkozást végző személy - pásztor vagy parasztspecialista - kapta meg fizetségképpen. A forró vízzel leforrázott herékről előbb lenyúzták a bőrt, majd karikákra vágva tojásokat ütöttek rá, és sóval, borssal fűszerezve megsütötték. Nagybecsű, ritka csemegének számított, mint mondták, „a kolbásznál is finomabb eledel volt". Nagyszombaton sütötték a húsvéti kalácsot és a locsolkodóknak szánt különféle süteményeket, de ekkor főzték a húsvét vasárnapra szánt ételek közül a töltött káposztát is. A régebbi böjti forma szerint húst nem ettek ekkor sem, nagyszombat délig tartották meg a böjtöt. Ekkor készült a húsvét vasárnapjának reggelén a csordapásztoroknak ajándékozott kis kerek ünnepi kalács is. Biharkeresztesen a katolikusok körében az 1940-es évek végéig élt a húsvétvasárnapi ételszentelés szokása. A szentelményeket, a szenteltet szőttes vagy fehér damasztkendővel letakart kis kosárban vitték fel a templomba, a hajnali négy órakor, vagy a reggel nyolc órakor tartott feltámadási szertartásra. A megszentelt bort, sonkát, 6 6 A nagypénteki étkezésen az aszalt gyümölcsből készült leves általánosan elterjedt volt az Alföldön 1900 körül. MNA VI. 465. 6 7 „Takarítottunk a templomba nagypénteken, és a plébániára áthívtak, olyan kis serdülő lányok voltunk, hát meg voltunk botránkozva, hogy hús van az asztalon, rántott hús, közben meg hal volt." (Nagy Lászlóné) 6 8 „Ippen mikor nagypénteken mentünk a katolikus paphoz, hogy heréljük a bikát, akkor reggelizett, nagypénteken. Apám azt mondta neki, »Tiszteletes úr, maga bűnös ember!«. »Mér?« aszongya. »Mér? Hát megmondom én mindjárt. Maga hirdeti a népnek, hogy nagypénteken nem szabad zsírost enni, maga meg eszi itt a kolbászt meg a jó sült szalonnát. Hát így bűtől?« Elnevette magát, aszongya »Hát idehallgassík, ami az ember száján bemegy, az nem vítek, ami kijön, a káromkodás, az a vítekl Maga is csak nyugodtan egyen zsírost is, ne éhezzen.« »Én nem is éhezek, de azért a zsírostól tartózkodok, inkább tojást eszek főve.« (Magyari László) 174
