Módy György szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 4-5. (Berettyóújfalu, 1986)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: Querela Comitatus Bihariensis. Adatok a bihari hódoltság történetéhez a Várad eleste utáni időkből

államközi béke felborulását is. Ezt pedig a bécsi Haditanács mindenáron el akarta kerülni, s éppen ezért szigorúan megkövetelte a kassai főkapitánytól az ilyen kilengések megszüntetését. Csáky Ferenc éppen ezért nehéz helyzetben volt, hiszen mint láthattuk, maga is személyesen érdekelt lévén a hódoltság adóztatásában, a katonák kiküldését nem akarta, s nem is tudta volna megakadályozni, s arra sem volt módja, hogy a katonaság zsoldját rendszeresen fizesse. Mindenesetre azt megkövetelte az alárendelt végvárak kapitányaitól, hogy katonaságukat „jó zabolában" tartsák, s az önkényes hódoltságbeli kilengéseiket szüntessék meg.

28 Amikor a helyzet már-már tűrhetetlenné fajult, vizsgálatot rendelt el, s a gyanúba került „vitézlő rend" tagjait a kassai hadiszékre idéztette. Ilyen vizsgálatra került sor 1668-ban, amikor az illetékes végvárak kapitányaitól, illetve a vármegyéktől összegyűjtötte a panaszokat, s az érintetteket a hadiszékre rendelte fel. Ennek a vizsgálatnak köszönhető a Függelékben közölt sérelmi jegyzőkönyv összeállítása, amelyet nyilván az erdélyiek állíthattak össze, s amely döntően Bihar megyei helységek panaszát sorolja fel, illetve olyan vármegyékét, amelyeknek az adóztatásában az erdélyi urak is érdekeltek voltak. A sérelmek összeállítása az érdekelt falvak elöljáróinak a kikérdezésével, meghallgatásával történt. így a nagylétaiak (Bihar m.) füleki, szatmári, verebélyi, ibrányi katonákra, s a „kállai talpasokra" tettek panaszt hatvanhárom ökör, tizenkét ló elhajtása s százhetven forint elvétele miatt. Ráadásul itt embert is öltek. Zsáka (Bihar m.) azért emelt panaszt a szendrői és az ibrányi katonákra, mert jószágokat hajtottak el, a korcsmárosné borát elvitték, magát megerőszakolták, s egy emberen háromszázhatvan forint sarcot vettek. Kornádi mezőváros (hajdúváros) a szoboszlói hajdúkat, a szendrői, ónodi, szécsényi, füleki és ibrányi katonákat vádolta a legkülönbözőbb hatalmaskodással. Egyedül az ónodi Zsigray János négyszázötven marhát hajtott el, a szendrőiek és a szoboszlóiak a város csordáját hajtották el, s azt csak kétszáz talléron és harminc meddő tehénért voltak hajlandók visszaadni, sőt felgyújtották a keresztekben álló búzát is. Az ónodiak, a fülekiek és a szécsényiek ötszáz marhát hajtottak el, s az egyházi kincseket is elprédálták. Derecske mezőváros (hajdúváros) — Bihar m. — a szoboszlóiakra és a szendrőiekre tett panaszt marhák, ökrök, juhok elhajtása miatt. Ugyanez a panasz ismétlődik meg Félegyháza (Bihar m.) egykori hajdútelep lakossága részéről. Itt a szendrőiek és az ibrányiak voltak a tettesek; „egyszer is másszor is 1300 marhájokat, Lovaikat s Disznóikat" hajtották el. Újfaluban (Bihar m.) szendrői katonák hajtottak el marhákat. Kaba mezőváros — hajdúvárosban (Bihar m.) szendrői, füleki katonák és szoboszlói hajdúk garázdálkodtak, ötszáz lovat s ezerötszáznál is több marhát hajtottak el. Békés falu (Békés m.) szendrőiekre és újvárosiakra (?) tett panaszt marhák elhajtása és emberek sarcoltatása miatt. Körösszegapáti falu — hajdúváros (Bihar m.) szerint szendrői katonák háromszáztizennégy marhát és tizenkét disznót hajtottak el tolvajul. Hódmezővásárhelyei (Csongrád m.) ónodi, ibrányi és szendrői katonák látogatták meg, akik marhákat hajtottak, embereket sarcoltattak, s mindez a mezővárosnak 1800 tallérjába került. Szeged városa (Csongrád m.) füleki és verebélyi katonákra panaszkodott, akik marhákat hajtottak el. Mezögyán mezőváros (Bihar m.) az ónodikat ötszáz ló elhajtásával vádolta, ráadásul itt embert is öltek, s két asztagot felégettek. 28 Csáky Ferenc levele Vér Mihálynak. Nagyida, 1668. szept. 15. (Fogalmazvány) MOL Csáky család központi levéltára. P. 71. F. 265. 119. 186