Héthy Zoltán szerk.: Bihari Múzeum Évkönyve 3. (Berettyóújfalu, 1982)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Dankó Imre: A vasfű (Verbena officinalis L.) a sárréti néphagyományban
rivel írd ezt egy paripára (talán papírra) és tartsd a lakathoz: angyal, angyal, angyal." 3 7 Magát a vasfű jelenlétét regisztrálták minden megjegyzés nélkül 1882-ben Hajdú megye területén, a megye növényzetének ismertetése kapcsán. 3 8 Herman Ottó általában, az egész Alföldön ismertnek állította. 3 9 K. Nagy Sándor nagyjából ugyanebben az időben az Érmellékről jelezte. Piskoltról szólva azt írta, hogy „az ordas nyurga hengerded teste és szőrös farka észre sem vehető a zárt nyitó rozsdás vasfű között." 4 0 Különben K. Nagy Sándor az, aki a vasfűre a legtöbb és legérdekesebb észrevételt tette, méghozzá éppen bihari, közelebbről sárréti vonatkozásban. Más adataival később foglalkozom. Néprajzi irodalmunkban a vasfűvel kapcsolatosan összefoglaló jellegű feldolgozás mindeddig nem jelent meg. Ellenben igen sok elszórt adat, említés található rávonatkozóan a különféle szokás-, hiedelemgyűjtésekben, varázslattal kapcsolatos leírásokban. A sok szórványadat közül csak a leglényegesebbekre térek ki, azokra, amelyek együttesen, egymást kiegészítve, kerek, egész képet adnak a vasfűről mint varázsszerről, és közelebb visznek egy-egy adalékkal saját tárgyunkhoz, a vasfűnek a sárréti hagyományokban betöltött szerepe megismeréséhez is. Ipolyi Arnold mithológiájában azt írta róla, hogy „a székely s oláh keze tenyerébe bevágva kinyit minden zárt, ha száz mérföldre volna is." 4 1 Kolumbán Samu hétfalusi csángó babonaként jegyezte fel a vasfűről, hogy „sok embernek olyan hatalma van, hogy előtte minden zár felnyílik, csak keressen vasfüvet s azzal érintse meg." 4 2 Istvánffy Gyula matyó babonaként írt róla, jóllehet nem vasfüvet említett, hanem „vérharmatú füvet", ami azonban minden bizonnyal azonos a hagyományok többféle néven szereplő vasfüvével. A matyó néphit szerint a vérharmatú fűvel a legerősebb zárt is fel lehet nyitni. „Olyan fű az, ha a ló a réten véletlenül hozzáér, egybe kinyílik a béklyó a lábán", vagy ha a „záros porta" felett kétfelé szakajtják, az is rögtön fölpattan magától, de „az ilyen füvet nem igen találja magunkfajta ember". Istvánffy Gyula adatai főleg Szent-Istvánról és Tardról származtak. 4 3 Egyik, 1908 körűiről származó gyűjtésünk is, az Erdővidékről, Homoródmentéről vérfűnek mondja. Eszerint a gyűjtés szerint ezt a csodafüvet csak a boszorkányok segítségével lehet megtalálni. 4 4 Általánosabb azonban, hogy valami madár juttatja vasfűhöz az embert. Gönczi Ferenc Göcsejből említi, hogy a „lakatfüvet oly módon lehet szerezni, hogy a küllümadár (harkály?) fiainak odúban levő fészkét fával betömik. A küllümadár lakatfűvel azt kinyitja. Már előzőleg piros ruhát dobnak a fa alá, a hová a küllü a lakatfüvet lebocsátja. Ha keszkenő nem volna ott, addig vinné míg tüzet talál s abba dobná. Akinek lakatfüve van, mindent ki tud nyitni." 4 5 Gönczi ezt az adatot Bődében gyűjtötte s ahogy láttuk, a zárnyitó vasfű — nála lakatfű — megszerzésének egy érdekes, ugyancsak varázslatos módjával ismertet meg. Gönczi különben még mást is elmondott a vasfűről, azt például, hogy „ha munka közben a kasza az ú.n. lakatfüvet éri, rögtön leesik a nyeléről. A lakatfüvet úgy ismerhetik meg, hogy azon füveket, a melyek között lakatfüvet vél37 Uo. 38 Schuk József: A megye növényzetének ismertetése = Varga Geiza (szerk.:) Hajdúmegye leírása. (Debreczen, 1882) 141. 39 Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse (Budapest, 1914) 687. 40 K. Nagy Sándor: Bihar-Ország. II. kiadás. III. (Nagyvárad, 1888) 34. 41 Ipolyi Arnold: Magyar mithologia, III. kiadás. I. (Budapest, 1929) 334. 42 Kolumbán Soma: Hétfalusi csángó-babonák. Ethnographia VI. (1895) 401. 43 Istvánffy Gyula: A borsodi matyó nép élete. VI. Néphit és babonák. Ethnographia VII. (1896) 372. 44 László Gyula gyűjtése. EA 3661/3. 45 Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár 1914. 281. — Istensegítsi népmonda szerint a vasfüvet a „szőrdisznyó" segítségével lehet megszerezni. Bosnyák Sándor: A bukovinai magyarok hitvilága. Folklór Archívum 6. (1977) 51. 232
