Almási Tibor: Egy ember, egy gyűjtemény (Győr, 1998)
A gyűjtemény
falak közrefogta "sétáló" égrenyíló részén a szebb jövő reményével kecsegtető fénysugár özönlik be. A harmadik évtized első évei Dési Huber életében, művészetében fontos változást hoztak. Miközben állandó harcot vívott elhatalmasodó betegségével, tulajdonképpen ekkor indult igazából festői munkássága. A Ház hegyek között valószínűleg egy otthon,i erdélyi út élményét idézi és a művész olajkísérleteinek korai produktuma. A rézkarcok aprólékosabb, realisztikusabb formaképzésével szemben, ezen már szembetűnik az a hatás, amelyet a kubizmus gyakorolt Dési Hu-berre. A kompozíció tereit összefüggő síkokká egyszerűsíti, ezeket pontosan elhatárolja egymástól s csupán a színek árnyalásával teremt összhangot közöttük. Utolsó éveit Dési Huber a társadalmi ember: a munkás, a paraszt élete bemutatásának szentelte. A földet talicskájából kifordító, vaskos formájú Kubikus-a nem a Nagy Balogh Jánosnál látott, a munka terhe alatt görnyedő embert vetíti elénk, hanem osztályának azt a tipikus alakját, aki öntudatos konoksággal hisz abban, hogy tevékenységével nem csupán létét biztosítja, de a köz javát is szolgálja. Derkovits Gyula és Dési Huber István előfutárai, példaképei voltak azoknak a fiatal, baloldali beállítottságú művészeknek, akik 1934-ben létrehívták a később Szocialista Képzőművészek Csoportja néven ismertté vált közösséget. Bár a csoport tagjai különböző utakon jártak, összekötötte őket az a nyiltan felvállalt célkitűzés, hogy a "valóságot, a mai élet forrongó feszültségét, a dolgozók nagy tömegének problémáit" 2 2 jelenítsék meg. A kor valóságához Kasitzky Ilona és Berda Ernő a Käthe Kollwitz, Frans Masereel nevével fémjelzett harcos, kritikai élű grafika, Szőllősi Endre az agitatív kisplasztika, Fekete Nagy Béla a konstruktív világszemlélet, míg Szántó Piroska a lírai, olykor expresszív természetábrázolás irányából közeledett.
