G. Szende Katalin – Szabó Péter szerk.: A magyar iskola első évszázadai = Die Ersten Jahrhunderte des Schulwesens in Ungarn : 996-1526 (Győr, 1996)

TANULMÁNYOK - Petényi Sándor: Nevelés és játék a középkorban

Petényi Sándor Nevelés és játék a középkorban magyar középkori forrásanyagban a játékokról csak elvétve történik említés (ráadásul ezek egy része pusztán egyszerű utalás magára a tevékenységre)

1, a játék és az oktatás, nevelés kapcsolatára pedig szinte alig van adat. így erről a témáról csak erősen hiányos képet lehet — ha egyáltalán lehet — az érdeklődő elé tárni. Annak ellenére, hogy a probléma felvetése biztos eredménnyel nem kecsegtet, talán nem felesleges a rendelkezésünkre álló tárgyi és írásos adatokat lajstromba venni és megvizsgálni, még akkor sem, ha ezek inkább a játékhoz, mint a neveléshez köthetők. A játék egyébként igen hamar tűnik fel a régészeti leletanyagban, hamarabb, mint az írásos forrásokban. Árpádkori telepeken — de a honfoglalók sírjaiban is — elő-előfordulnak különböző számban asztragaloszok. Mint ismeretes, ilyen csontocskákkal már az antik görögök játszottak, sőt ők még a számolás megtanítására is használták ezeket

2. Ugyancsak korán jelenik meg a leletanyagban a téglába, illetve kőbe karcolt malomjáték sémája (11. század),

3 a 13század elején pedig már a kocka ábrázolása is feltűnik a vértesszentkereszti bencés monostor egyik féloszlopfőjén.

4 Az írásos források közül III. Béla jegyzőjének, Anonymusnak „Gesta Hungarorum" c. munkájában lehet a legkorábban játékemlítésekkel találkozni. Kétszer utal arra, hogy a fiatalok játszanak

5 egy harmadik alkalommal pedig konkrétan meg is nevezi játékukat.

6 Az olyan források esetében, amelyekben a játékok bővebb kontextusban szerepelnek és egy kicsit több információ áll róluk, illetve környezetükről a rendelkezésünkre, általában a játékokhoz való negatív viszony, negatív hozzáállás olvasható ki közvetve vagy közvetetten a leírtakból. Jellemző módon a tatároktól elszenvedett vereségünk egyik okának is a játékokat tartotta a korabeli krónikaíró. Tamás spalatói esperes ugyanis ezt írta „História Salonitanorum Pontificum atque Spalatensium" c. munkájának „A tatár veszedelemről" fejezetében: „Ugyan mi más is volt az ifjúság gondja, mint üstökét fésülgetni, bőrét tisztogatni, férfias öltözködését asszonyi piperészkedésre változtatni Egész napjaikat rafinált lakomákkal vagy puhány játszadozásokkal töltötték, éjszakai alvásukat még kilenc órakor sem igen tudták befejezni. Mivel minden idejüket árnyas ligetekben és kies réteken töltötték feleségükkel, a csaták zajáról nemigen töprenghettek, akik nap mint nap nem a komoly dolgokra, hanem csak a játékokra gondoltak".

7 A jogkönyvek paragrafusai között is lehet találkozni játékokkal foglalkozó cikkelyekkel, melyek általában tiltják a játékokat, különösen a szerencsejátékokat. így a selmeci jogkönyv (1270) 28. cikkelye,

8 a szepesi jogkönyv (1370)

9; s a budai jogkönyv (15. század első fele) 190.

1

0, 330.

1

1 és 345.

1

2 szakaszai. Közülük talán a 330. paragrafusba foglaltak témánk szempontjából a legtanulságosabbak: „A rossz gyermekekről, akiket kizárnak az örökségből, akik hálátlanok. Törvényes gyermekeket akkor zárnak ki az örökségből, ha rossz útra térnek, ezt pedig elsősorban apjuk vagy anyjuk teheti meg, ha a gyermek hálátlan az apai és anyai szeretet, gondoskodás és törődés iránt, akár mindkettőjükkel, akár egyikükkel szemben követik ezt el. Ezt tettekkel követik el, úgyhogy gonosztetteikkel szüleiket szomorítják, megsértik őket ütlegekkel, vagy hasonlóval. Akkor is ki lehet őket zárni az örökségből, ha nyilvánvalóan latrok, kockajátékosok, kurafiak lennének, ha tékozló életmódot folytatnának, hitüket elhagynák vagy tolvajokká,, rablókká, hamisítókká lennének, vagy ehhez hasonlók, mind ezekben az esetekben a gyermeket meg lehet fosztani jogos örökségétől."

1

3 A játékosoknak a tolvajok, rablók, kurafik között való szerepeltetése nemhagy kétséget e tevékenység általános megítélése iránt. Ugyancsak negatív vélemény tűnik ki Karthauzi Névtelen (ló. század első fele) Szent Erzsébetről szóló munkájából, hiszen így ír: „És mikoron ez leánzó ötesztendős volna, és esze kezdött neveködni szent malasztot ada őneki Úristen, hogy mindenek csodálkoznak vala rajta. Mert látja vala, miképpen gyorsan, siet az szentegyházhoz, mily ájtatosan hall misét, mily nagy gondot visel az szegényekről, mily nagy tisztességgel illi az szent innepököt minden hévalkodás és játék nélkül."

1

4 Többször is élesen ítéli el a játszókat Temesvári Pelbárt. Jóbot idézve az alábbiakat üzente nekik: Játékokkal szórakoznak, sípszó mellet vigadoznak, jólétben töltik napjaikat, s egy pillanat alatt szállnak le az alvilágba. Közöljem tehát veletek Krisztus ítéletét, ó, szánalomra méltó bűnösök? Jaj nektek, akik most nevettek, keseregni és sírni fogtok. Jaj a jelenben, jaj a testben és lélekben, jaj a halálban, jaj a kárhozatban! Könyörögjünk tehát Krisztushoz."

1

5 109