Moh Adolf: Győregyházmegyei jeles papok

XI. Dr. Mohl Antal

Az ujmisés Lövőre, az ősi fészekbe is ellátogatott. A nép itt is sereglett miséjére; d!e a miséző vonakodik az oltárhoz lépni, mert hát — nincs feszület az oltáron, nincsenek viaszgyertyák. De Ferenc bácsi, akiből jubiláris templomatya lett, hamarosan mindent rendbe hoz. A kereszt, melyet az ujholdvasárnapi szentségkitételkor vettek le a szentségház trónusáról, ismét visszakerül oda; a kis oltárról meg hozza a viaszgyertyákat, nem is kettőt, hanem egész nyalábbal. A jó lövőiek igen örültek a fiatal pap miséjének, áldásának s azt izenték neki, jöjjön csak megint Lövőre, olyan viaszgyertyák lesznek a főoltáron, mint egy nyomórud. Alighanem Öregedben láttak ilyeneket. íme, a jövendő jeles rubricista, már zsönge miséjénél bemutatkozik ! De az Urnák uj fölkentje nem sokfelé mutatkozott; egy-egy helyen nem is sokáig időzgetett; aminthogy későbbi életében sem szerette a sok utazgatást, sem a hosszú látogatásokat, hanem sietvesietett az Ur szőlejének, — a nap terhét és hőségét egész teljében viselő, — munkásai közé. A lelkipásztorkodás noviciátusát a mosonmegyei Szentjános községben töltötte el. Itteni működéséről ő maga ritkán emlékezett meg; legföllebb jó principálisát Csémy Pétert emlegette; de öregebb papok visszaemlékezése szerint, egészséges szociális érzékkel, a szegényebb osztályhoz tartozó hivek lelki gondozását gyakorolta elsősorban; olyan szeretettel, hogy a jobbmóduak szinte megütköztek ezen a szokatlan jelenségen. Kéziratai pedig azt a bizonyságot szolgáltatják, hogy lelkiismeretesen készült szószéki előadásaira s minden prédikációját apróra kidolgozta. Betartotta azt a régi regulát, amire utóbb másokat is tanítgatott. Tudniillik mikor prédikációra készülünk, pályánk elején, tanulmányozunk, irunk és imádkozunk; utóbb, — pályánk derekán, — legalább vázlatot irunk és imádkozunk; végül, mikor már szellemi kincstárunkban együtt vannak a »nova et Vetera« (uj és régi tapasztalatok) s időnk is igen ki van mérve, akkor elég, ha csak imádkozunk. Szentjánosi működésének tere tulajdonképen a plébániához tartozó magyar község, Pusztasomorja volt; de mint kézirataiból látható, Szentjánoson is többször prédikált, természetesen itt mindig németül. Ennek a gyakorlatnak utóbb a győri, akkor még jórészt német apácáknál vette igen nagy hasznát.