Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével (Győr, 1896.)

I . A RÉGI GYŐR 1848-IG.

A GYŐRI VÁR TÖRTÉNETÉHEZ 165 1. Nagyszombati (Farkas) László és Kollár Péter. Az ausztriai császároknak örökösen fájt a foguk Győrre, mely hadilag és forgalmilag egész felső Dunántúlt dominálta. Már az Árpádok idejében sokszor megkísérelték birtokba vételét és nem voltak válogatósak az eszközökben. Mikor az ország például a tatárok ellen a Sajóhoz vonult fel, a loyalis szomszédok rátörtek nyugoti Magyarország végvárára és elfoglalták. Az ország azonban első kötelességének tartotta mindig visszafoglalni. Az Árpádok magvaszakadtával, mikor I. Ulászló és Erzsébet anyakirályné versengtek a trónért, a Győrött lakó ERZSÉBET királyné alig hunyta le szemét, Frigyes császár már rávetette szemét városunkra. Ostrom helyett azonban kényelmesebbnek találta az árulás embereihez leszállani. Alkudozni kezdett a győri várkapitányokkal, Nagyszombati, máskép FARKAS Lászlóval és KOLLÁR Péterrel s ezek 3300 arany forintért neki 1443-ban eladták a várat. A megnyitott kapukon német őrség vonult be a várba és ez az őrség nemtelen zsarolásokkal és pusztításokkal sanyargatta Győr vidékét, oly istentelen garázda életet folytatván a székesegyház körül, hogy miatta Hunyady János panaszos levelet írt a pápának. A regedéi béke megállapodásai folytán került ismét magyar kézre Győr 1447-ben. 2. Hardegg gróf és Feriin alezredes. SZINÁN budai pasa 1594-ben már két hónapja ostromlá a „bevehetetlen" hírű győri erősséget eredménytelenül. Julius 25-én kezdődött az ostrom s szeptember 25-én még semmi eredmény. Ekkor az ostrom oly mértékben folyt már, hogy Szinán kénköves lőport is vettetett éjjel az őrseregbe. Megijedt erre HARDEGG gróf a várparancsnok, tanácsot tartott főtisztjeivel s PERLIN Miksa alezredest kiküldte Szinán táborába alkudozni. Szinán megegyezett, hogy a főtisztek és a 6000 főnyi őrsereg szabadon elvonulhat. A „bevehetetlen" erőség parancsnoka szeptember 29-én szégyenszemre kivonult a várból, melynek kulcsait oly kívánsággal adta át Szinánnak, hogy „még sokáig maradjon a várnak háborítatlan birtokában". E jó kívánság után lóra pattant s Perlinnel együtt Öttevény felé elvágtatott, vezérlet nélkül hagyván és sorsukra bizván a sereget, melyet ennek folytán podgyászaiktól megfosztott