Kruesz Krizosztom, Fehér Ipoly szerk.: Győr megye és város egyetemes leírása (Budapest, 1874)

Harmadik rész. TÖRTÉNETI VISZONYOK. - Helyrajzok — Fehér Ipolytól

Az udvar belsejébe érve, a kétemeletes déli épületszárny előtt állunk; ennek első emeletén van a főapáti lakosztály. Jobbra kanyarodva azonnal szembe ötlik a csinos kőkeretbe fogdalt főbejárat, mely fölött a főapátságnak kőfaragványu cimere függ. E külső tájékozások után lépjünk a főmonostor belsejébe. Az említett főbejárat a vendég-lakosztály helyiségeibe vezet, mely külön szárnyat képez; felső emeletének termeiben virág-füzérekké alakított freskók hálózzák át a falakat, melyek még mind a múlt század emlékei, midőn e termek képezték a főapátok lakosztályát ; innen ma is „praelatura" nevet viselnek. Ablakaikból felséges kilátás nyilik az átellenben fekvő kálváriára és „Boldogasszony" kápolnára, nemkülönben a Bakony erdőborította hegyeire, melyből tiszta időben, főleg napnyugotkor, Csesznek várának romjai világítanak ki. A főmonostor belhálózata a különböző korú építkezések következtében meglehetősen bonyodalmas, ugy hogy az idegen csak bajosan vagy alig képes magát első látogatásakor tájékozni; nehézzé teszi ezt főleg azon körülmény, hogy ugyanazon épületszárny 1, 2 majd 3 emeletesnek tűnik fel a szerint, a mint különböző pontokon tekintünk ki ablakaiból. Ennek oka a hegytető hegyes-lejtős alkatában fekszik; a talajnak e hullámzása idézi elő az említett különösséget. Bövid rajzunkban csak is a főmonostor kiválóbb pontjaira szorítkozunk, és ezeknél is csak annyiban, a mennyiben e pontokat jelen művünk egyéb rovatai még nem merítették ki. Első helyen a székesegyház érdemel említést, mely kelet-nyugoti hosszirányban fekszik; '*) keleti homlokzata eredeti román alakjával szabadon áll és a belső szük udvarra néz; nyugoti homlokzata már nem hordja magán a templom styljének jellegét, a mennyiben itt az 1831-ben épült torony emelkedik; ugyanitt van a főbejárat, melyhez mindkét oldalról széles márvány lépcsőzet vezet. A bejárat fölött fémöntvényü dombor képcsoportozat látható, mely a magyarországi szt. Benedek-rend alapításának (1001.) és visszaállíttatásának (1802.) eseményeit tünteti elő; a képcsoport közepét ülő nő-alak (az egyház) kezében kereszttel foglalja el; ennek jobbján áll szt. István király, ki Anasztáz pannonhalmi első apátnak a rend alapító okmányát nyújtja át ily fölirattal: „Praedicate, 1001"; Anasztáz mögött országnagyok és szerzetesek állnak. A középen ülő női alak balján I. Ferenc király áll, és Nóvák Krizosztom főapátnak a rendet visszaállító okmányt kézbesíti ily felirattal: „Docete, 1802"; a főapát után ismét országna*) Műépítészet! és történeti méltatását lásd 439. és 580 lapokon. — Szerk.