Szende Katalin – Kücsán József szerk.: Isten áldja a tisztes ipart - Tanulmányok Domonkos Ottó tiszteletére. A Soproni Múzeum kiadványai 3. (Sopron, 1998)
Eva Toranová: A körmöcbányai (kremnicai) Kamaraház (Kammerhof) leltára 1548-ból (1541-ből)
Fegyverek voltak (1541) az alsó, a szolgák nagy szobájában is, mégpedig tíz szakállas puska és kopja, meg hat alabárd. Az írnok szobájában könnyű vérteket, a lovasok helyiségében tizenkét mellvértet tartottak. Az írnok szobájában fiókos szekrény (schublädl zu den Registern ) és két sárgaréz gyertyatartó volt - egy két- és egy háromágú. A próbamester felső helyiségében volt egy almárium, továbbá egy fiókos asztal és egy szék ( Tisch mit ain Schublädl, ain stuel). A kamrák hálókamrák voltak, alapvető berendezésük tehát az ágy (1. kép); a régebbi leltár 18 ágyat említett, ezekből négyet rossznak minősített; az újabb 1548-as - leltárban csak 11 ágyat tüntettek fel. Az ágyak - spanpett - szíjakkal átfont favázból álltak. Csak egy esetben, a szakácsnő kamrájában nevez meg a leltár másfajta ágyat (raispedt). Az ágyakhoz a vánkosokat matracként használták. Csak az öreg Máténak volt felső dunyhája - „ain tuchertl". (2. kép) Az ágyakon kívül a kamrák bútorzata nagyon szerény volt. Elvétve előfordultak itt padok, ülőkék, asztalok, ládák, olyanok is, amelyeket az ágyak mellé állítottak, hogy ott különféle célokat szolgáljanak. Lehetett rajtuk ülni, feküdni, mindenféle apróságot elhelyezni, és arra is használhatók voltak, hogy be lehessen róluk szállni az ágyba, amely tekintettel a fűtetlen kamra hideg padlójára, aránylag magas volt. Ezeket a ládákat siedlnok nevezték (Kühnel 1984, 265). Az írnok kamrájában az ágy mellett egy kis lépcső is volt (ain antrittftir ainpett). (3. kép) A felső kis helyiség melletti kamrában az ágyakban a párnákon (polster) kívül kisebb díszvánkosok (Kuess, khuessen) is voltak. Volt ott asztal is több paddal, almárium és vesszőfonatú szék ( geflochtener sesseí). Az egész Kamaraház egyetlen reprezentatív bútordarabját - egy karosszéket (leinstuhl) - szintén ebben a helyiségben tartották. Volt ott egy háromrekeszes láda, amelyben vászonneműt tároltak, azaz 52 jó és szakadt törülközőt, 25 abroszt, 12 asztalkendőt, az abroszokhoz való 3 díszítő futót, stb. Az összeírás felsorol itt ónedényeket is: egy pincetokot 12 ónpalackkal (ain futral mit 12 Zinnen kellem), só- és fűszertartó edényt, írószerszámot, két kétágú sárgaréz gyertyatartót, két vörösréz mosdótálat, 8 márka és 36 lat súlyú ezüstedényeket; a régebbi leltár felsorolt négy aranyozott fedeles serleget, tizenkét kanalat, két ezüst poharat aranyozott gyűrűvel, két kis ezüstpoharat, két aranyozott abronccsal díszített három aranyozott lábon álló poharat, ezeket a leltározó maigeleinnek nevezte. Ezt a megnevezést később csak a félgömb alakú üvegpoharakra alkalmazták, a középkorban azonban mindenfajta poharat, a fémpoharat is így nevezték (Jirík 1934, 61). A kis kamra valószínűleg raktár volt, itt tartották a díszesebb bútordarabokat, az ezüst- és ónedényeket, sőt a drága fűszereket és a süvegcukrot is, amelyeket csak becses vendégek látogatásakor használtak (Heyne 1899, 220). (4. kép) 384
