Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
Banner Zoltán: Szervátiusz Tibor kolozsvári korszaka
BANNER Zoltán művészettörténész Es nem sokkal ezt követően valóban elváltak az utak, igaz, inkább csak úgy, mint a közös, azonos szigetet körbeölelő folyó ágai, amelyek mielőtt a tenger vizében újratalálkoznának, saját partjukon lerakják a más-más sodrásban csiszolódott köveket.2 Apa és fiú emblematikus összeforrottsága a kolozsvári gyűjtemény „címerében" — olyan szobrászi lelemény, amely csakis több évszázados, mélyről feltörő művészeti kultúra gyümölcseként érlelődhet. Erdély művészete ilyen foglalat s benne Kolozsvárnak különleges szikrázása van. A város és a messzi környék első keresztény templomaihoz a kolozsmonostori kőfaragóműhely szállította a míves köveket; arany-ezüst-drágakőbetétes-rekeszzománcos kelyheiért, ékszereiért, dísztárgyaiért már a 14. században kivívta a Kincses elnevezést. A középkor századaiból fennmaradt közel 1000 magyar és szász ötvösnév, ötvösmester sorából emelkednek ki Kolozsvári Miklós szárnyasoltár-festő és fiai: Márton és György szobrászok, a híres Kolozsvári Testvérek, akik 1 373-ban készült Sárkányölő Szent György — kompozíciójukkal Európában először mintáznak reneszánsz szellemű, szabadtéri és térbe kihajló, valódi háromdimenziós, realista lovasszobrot. Noha a reneszánsz századaiban a Magyarországot megszállva tartó Török Birodalommal csupán diplomáciai kapcsolatban álló Erdélyi Fejedelemség területén számos kőfaragó műhely működött, a Kolozsvári Testvérek úttörését néhány tehetséges, de névtelen mester nem folytathatta. De a név szerint is ismert kolozsvári barokk mesterkor szobrászainak — Nachtigall János, Schuchbauer Antal, Hoffmayer Simon, Csűrös Antal és Mihály — a tevékenysége se kapcsolta be a várost, s Erdélyt a 17-18. századi európai szobrászat vérkeringésébe. A 19-20. század fordulóján reménykeltő pályák indulnak el az erdélyi köztéri szobrászat megszületése felé. 1 899-ben Marosvásárhelyen felavatják Köllő Miklós (Gyergyócsomafalva, 1861 — Budapest, 1900!) Kossuth-szobrát, aki azonban alig lép be a 20. századba, máris távozik; 1907-ben pedig ugyanott Székely Károly (Marosvásárhely, 1880 — Budapest, 1941) Rákóczi-szobrát. Sorsuk közös: 1919. március 27-28 éjjelén a város első román prefektusa mindkét szobrot levétette a talapzatáról, majd öntődébe szállították és megsemmisítették őket.3 Kolozsvári Szeszák Ferenc (Kolozsvár, 1881-1919) tünékeny, rövid életéből a nagyszalontai Arany János-szobor maradt ránk a Csonka torony falában, mert a 2 Szervátiusz Tibor 1996-ban adományozta az 1983-ban elhunyt Szervátiusz Jenő otthon maradt gyűjteményét és saját pályája kolozsvári korszakának néhány jellegzetes művét a Szent Mihály egyházközségnek. Fötisztelendő dr. Czirják Árpád érseki helynök személyes irányításával alakították ki a belvárosi plébániaépület udvari traktusában a Szervátiusz Múzeum kiállítóterét. 3 Miklósi-Sikes Csaba: Kolozsvár (és Erdély) 19. századi szobrászata a sajtó tükrében. In: Ars Hungarica 2001/2. 312. p. 55
