Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
P. Szabó Ernő: Böhmék
KÉP-ÍRÓ 4-5 ezer euróérf komoly műveket lehetett vásárolni. Egy Jürgen Weichardt nevű gyűjtő Oldenburgban hatalmas anyagot gyűjtött össze a nyolcvanas években Kelet-Európábán, a magyarok közül például Bak Imre, Maurer Dóra, Mengyán András, Nádler István, Fajó János alkotásait, de kiváló cseh alkotók munkáit is. Felajánlott egy összeállítást: Milos Urbasek, Bak Imre olajképeit és mintegy harminc sokszorosított grafikát, ami egy cseh és szlovák konstruktív kollekció alapja lett. Egyre karakteresebben jelentkezett ifjabb Böhm József konstruktív művészet iránti vonzódása, s ennek erősödésében személyes mozzanatok is közrejátszottak. Találkozott a gyűjtő Ingo Glass szobrászművésszel, aki édesanyja családjához hasonlóan lugosi származású, gyerekkorukban az ő hivatásos fotográfus édesapja fotózta őket. Ingo Glass kiváló művészek műveire hívta fel a figyelmét, Konok Tamás, Maurer Dóra, Mengyán András és mások alkotásaira, de közel kerültek hozzá a svájci konkrét művészet képviselőjének, Hans Jörg Glattfeldernek az alkotásai is. Lassan ez került a középpontba, s ebben szerepet játszott a világ egyik legjobb konstruktivista gyűjteménye, a berlini Peter C. Ruppert Würzburgban kiállított gyűjteményének a megismerése is. Ide Roy berlini galériatulajdonos közvetítésével jutott el, aki a Vasarely Múzeumban bemutatott Grauwinkel gyűjtemény bemutatása és a 2014 végén ugyanott szervezett Kocsis Imre és Klaus Jürgen Schoen kiállítás hátterében állt. A würzburgi gyűjtemény a konstruktivizmus legkülönbözőbb változatait reprezentálja, egész termeket szentel például a franciáknak, angoloknak, hollandoknak, olaszoknak, de van benne munkája Maurer Dórának, Haász Istvánnak, Molnár Verának is. A gyűjteményépítés egyik fő iránya, úgy tűnik, a konstruktivizmus, a geometria marad, a másik fontos feladat az erdélyi gyűjteményrész kiegészítése fontos alkotásokkal. Olyanokkal, amelyek azt érzékeltetik, hogy az alapjában véve eléggé konzervatív erdélyi művészethez is köthetők egyetemes értékek. Köszönhetően például a szilágysomlyói születésű Ébneth Lajosnak, akinek egyik munkáját a Sotheby egyik 2014-es aukcióján látta meg a gyűjtő, de az ára 7-8 ezer euróról pillanatok alatt felment 25-30 ezerre, így le kellett mondania a licitálásról. Sikerült viszont egy szép Kemény Zoltán fémreliefet vennie, s most Étienne Hajdú egyik műve iránt érdeklődik. Ifjabb Böhm József továbbra is fontosnak tartja, hogy a gyűjtemény vagy annak egy-egy egysége a széles nyilvánosság előtt megjelenjen. Az első jelentős tárlatot Művészet Егс/é/ybő/címmel Altenburgban, a Lindenau Museumban rendezték 2012-ben. Altenburg Lipcséhez képest viszonylag kis város, de az Alpoktól északra itt van az egyik legnagyobb korai reneszánsz gyűjtemény. Ráadásul az ottani szakembereknek valahogy megengedték 1 990 előtt, hogy ne a szocreált gyűjtsék, így most jobb gyűjteményük van, mint Lipcsének. Ifjabb Böhm József megismerkedett a múzeum vezetőjével, aki elment hozzájuk, és rácsodálkozott az erdélyi művészetre. A múzeum több munkatársa járt az NDK idejében Erdélyben turistaként, s most évtizedek múltán nagy alapossággal ásták bele magukat a témába. Csinál-138
