Pápai Emese (szerk.): Kép - Író. Almási Tibor és Belovitze Ferenc több évtizedes múzeumi munkássága tiszteletére (Győr, 2015)
P. Szabó Ernő: Böhmék
KÉP-ÍRÓ képeket lecsúszott családoktól, mégpedig igen olcsón, hiszen akkoriban a műveknek nem volt értékük. De vásároltak Budapesten is, például a BAV-nál egy Ziffer-képet 3500 forintért. Főleg nagybányai mesterektől vásároltak, Ballát, Vásárhelyi Imolát, családi kapcsolatban voltak Véső Ágostonnal. Újabb szakasza kezdődött gyűjtői életüknek, amikor 1971-ben Nagyváradra kerültek. Id. Böhm József a Macalik család kezelőorvosa lett, így találkoztak például Macalik Alfréd festőművésszel, van is egy Tibor Ernő képük, amely őt ábrázolja műtermében, a falon, egy nagybányai motívumot ábrázoló Boromisza festménnyel. Itt elsősorban Jakobovits Miklósnak köszönhet sokat, aki akkoriban muzeológusként dolgozott és a védett műalkotásokért felelős szakember volt. Megismertek egy csomó olyan gyűjteményt, amely példát jelentett a számukra is, például Daszkál István püspökhelyettesét, akitől azt az alapigazságot tanulták meg, hogy a művészetet minden körülmények között jóindulattal kell szemlélni. Megismerték a Weber-gyűjteményt, de megismerkedtek egy egyszerű borbélymesterrel, Zsák bácsival is, aki művészeti ügyekben nagyon tájékozott volt, és például Balogh-műveket ajánlott megvételre. Az „ősgyűjtemény", amely azelőtt jött létre, hogy a Böhm-család 1981 -ben Németországba települt át, úgy 70-80 képből állt. Németországba családegyesítés címén mehettek ki, viszonylag rövid procedúra után, hiszen egyik gyermekük, Zsolt György a berni asztalitenisz Európa Bajnokság idején kint maradt, és német bajnokként közbenjárhatott az érdekükben. Németország akkoriban fejenként 8000 márkáért évi tízezer erdélyi németet „válthatott ki". Ok 1981 decemberében kapták meg az engedélyt az áttelepülésre, fejenként két csomaggal mehettek. A védett képeket nem lehetett kivinni, a többit Magyarországon keresztül juttatták el Németországba. A folytatást 1984-85 körül újabb vásárlások jelentették, főleg budapesti aukciókon. Igen kedvező áron vettek Perlrott Csaba Vilmos-, Nagy István-, Ziffer-műveket. Akkorra viszont már megfertőzték gyűjtőszenvedélyükkel ifjabb Böhm Józsefet is, aki már Németországban szerzett orvosi diplomát, s testvéréhez hasonlóan asztaliteniszezőként is kiváló eredményeket ért el. Nagyváradon ifj. Böhm József szoros kapcsolatba került Jakobovits Miklóssal, aki több művét is neki ajándékozta, s aki igyekezett tudatosítani benne, hogy Nagybánya természetesen fontos, de még fontosabbak a kortárs értékek. Újabb impulzust jelentett számára, amikor 1996-ban édesapja, valamint Bay Miklós és Bokor Zoltán gyűjteményéből megrendezték a kempeni kiállítást, amelynek létrehozásában a MissionArt Galéria is segített. A gyűjtői párbeszéd hatására egyre többször utazott Erdélybe, ahol Jakobovits, Murádin Jenő és mások segítségével izgalmas művekhez jutott hozzá. Értékrendjének kialakítására elsősorban Jakobovits volt hatással, aki Nagy István, Tasso Marchini jelentőségére hívta fel a figyelmét, de elsősorban Nagy Albert művészetének a fontosságát hangsúlyozta. Az ő festészetében vélte felfedezni azt, amit Bartóknak köszönhetünk a ze-136
