Kücsán József - Perger Gyula: Győr-Moson-Sopron megye népművészete (Győr, 2002)

Balázs György: A gazdálkodás tárgyai, a ház körüli munkák díszített eszközei

7.44. Szénavágók a Kisalföldről. 19. sz■ vége.

a. ) RM.78.287.1 alapján.

b. ) XJM.N.63.77.8 alapján.

c. ) SZNM.81.42.10 alapján.

b.)

\

7.45. Cséphadarók. Győr, 20. sz. eleje.

a. ) XJM.N.66.10.84 alapján.

b. ) XJM.N.66.10.85 alapján.

nadrágszíjra erősítve hordták. (7.42.) Az uradalmak nagyobb mennyiségű gabonáját kisparasztokból, zsellérekből, földnélküli szegény emberekből szervezett aratóbandák aratták le. Az aratógazda tartotta össze a banda tagjait, s az uradalommal szabályos aratószerződést kötöttek a feltételekről. Ezek a bandák általában egész évben együtt dolgoztak, a kukoricával, a burgonyával, a szénakaszálással, az aratással, majd a csépléssel kapcsolatos munkákat is közösen végezték el. Ezeknek emlékét őrzi az a fekete aratókorsó, amelynek oldalába az aratóbandák tagjai véstek be évszámokat (1900-tól 1947-ig), monogramokat, szívet, egyéb jeleket, nagy öszszevisszaságban. (7.43.)

A boglyába rakott szénát szénavágóval porciózták az állatok számára. A szénavágók is többfélék, az itt bemutatott köpűs, taposós vágók kovácsoltvasból készültek. Alsó végük kétfelé ágazik, élük ívelt, a fej felső széle és a szénavágó szára általában beütésekkel, poncolással díszített. (7.44.)

Szemnyerés, feldolgozás

Kezdetben a kaszált gabonát is úgy kezelték, mint a szénát: favillával petrencékbe rakták, s onnan hordták be a szérűbe. A szérűn azután a nagyobb mennyiséget nyomtatták, a kisebbet cséphadaróval csépelték ki. Ezek a cséphadarók majd’ minden vidéken hasonlóak: a nyélre bőrszíjjal csuklósán erősített rövid bot, a hadaró kerül, ezzel ütik a kibontott kévék kalászos végét, hogy a gabonaszemek kiperegjenek belőle. A hadarót sokszor vaskarikákkal megerősítik. (7.45.) A 19. század végétől a nagyobb uradalmakban gőzmasinával hajtott cséplőgéppel csépeltek és általános volt a szelelőrosta használata is. (7.46-47.) A kukoricát kézzel vagy géppel mor-254