Szögyi G. Vilmos: Szögyi Győri naptára az 1897-es évre. Győr, 1896.

Győri tanintézetek millenniuma. Az ünnepélyeket mindenütt hálaadó istentisztelet előzte meg. A főgymnásiumban Teli Anasztáz tanár nagyszabású egyházi beszédet tartott. Az intézet nagytermében előadták a tanulók Balog Istvánnak „Szent István" czimü gyönyörű drámai költeményét. Ac3ay Ferencz igazgató a nemzet ezredévi ünnepét méltatta kitünö hazafias beszéddel. A tanulók gyönyörűen szavaltak, az énekkar a hymnust énekelte, a zenekar pedig a Rákóczy-indulót stb. adta elő. * A kir. állami főreáliskola tornaterme gazdagon volt diszitve nemzeti lobogókkal, czimerpaiz8okkal és diadalcsoportozatokkal. A királyhymnus ünnepi akkordjaival kezdődött a műsor. Kirchner Elek költői íánglelke teremtette meg az énekét s az ifjúsági ének és zenekar adta efő jelesen. Németh Antal kir. tank. főigazgató rövid megnyitó beszédének tömören elősorakozó szép gondolatai belevésődtek a közönségnek és tanuló ifjúságnak emlékezetébe. Az ünnepi beszédet dr. Szabó Ernő tanár tartotta. A fiatalság keresetlen őszinte tüze lobogott ki előadásából. Berky Zoltán Béla „Ünnepi ódáját" Förstner Tivadar szavalta el. A szerző sok tapsot aratott. Az ünnepélynek értékes koronáját, stilszerüleg hozzáilleszkedő zárkövét Lenner Emil igazgató végbeszéde képezte. Remekül megalkotott, költői szépségekkel teljes beszéd volt ez, mely szűnni nem akaró éljenzésbe s tapsviharba olvadt át. A Szózat eléneklésével végét érte az ünnepély. Az állami tanitónőképző-intézet kivül is, belül is szépen fel volt diszitve. A kapu fölött lévő élő guirlandokkal körülvett magyar czimer, az épület homlokzatát és vasrácsot diszitö trikolorok serege, a feljáratot és folyosókat szegélyező virágerdö nemcsak az ünnepnapot hirdették, de egyúttal azt is, hogy gondos nöi kezek — a derék és köztiszteletnek örvendő Pataky Irma igazgatónővel az élén — voltak a rendezők. A zeneterem, mely virágos kertté volt átalakítva, alig volt képes befogadni a város előkelő közönségét. Stáhly György kir. tanfelügyelő hazaszeretettől es lelkesedéstől áthatott gyönyörű beszéddel nyitotta meg az ünnepélyt. Macskássy Sándor ismertette a nemzet ezer éves történetét, irodalmát és művészetét. Az egész ünnepély lélekemelő volt. * A kath. tanitóképző-intézet zeneterme nemzeti színű drapériákkal gyönyörűen fel volt diszitve. A Hymnus eléneklése után a püspöki biztos tartot'a a bekezdő beszédet. A képezdészek különféle sikerült és hatásos előadásai után viharos tetszést keltett dr. Karácson Imre igazgatónak lendületes hévvel előadott s hazafias érzéstói áthatott remek záróbeszédje. Lelkesedés ragyogott a hallgatók szemében, mAy fokozódva emelkedett a beszéd alatt s midőn végül e szavakat mondotta : „ősi szabadsággal, állva erőben, ragyogva fényben, éljen a haza,* szűnni nem akaró viharos éljenzés hangzott fel. Az ünnepélyt a Szózat eléneklése zárta be. Az állami polgári leányiskolában a képekkel, virággal, szőnyegekkel és zászlókkal fö díszített termen meglátszott a női kéz varázsa. Az ünnepélyt a Szózat lelkesítő hangjai nyitották meg, mely után Karsay Jolán igazgatónő kitűnő beszédben méltatta az ünnepet, majd röviden vázolta a nemzet történeti múltját s a dicső példákra hivatkozva, hazaszeretetre lelkesítette a növendékeket. Az intézet növendékei „Bánk bánból" adták elő az imadalt. A női ker. tanfolyam és a polg. iskola IV, oszt. növendékei Husz Lajosnak „Áldjuk meg a magyart" költeményét adták elő. Ebben a 9 múzsa (9 fehérruhás leány) s a szabadság versenyre kelnek, hogy.