Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

iszonyú sorsát enyhítsék, mert - úgymond — a tanítóban a hitközség napszámosa halt el. S miután ő gróf Széchényi István módjára busás példával járt elől, a gyűjtés az általa czélba vett 1000 frtot rövid idő alatt megközelítette. A munka dicsérte a mesterét, cujus magna pars Weidmann Adolfé is volt. * A zsidó felekezeti tanítónak azelőtt a legtöbb helyen olyan sorsa volt. mint a magyar nyelvnek: nem lelte honját a hazában vendég volt az iskolában mindkettő. A magyar nyelvet illetőleg a szomszéd konvenli evangélikus tanitó jöddögélt át egy-egy órai magyar nyelvi oktatásra, és tudományát ugyancsak megbámulták. Állásának törvényes konszolidácziójáig puszta volt a tanitó élete, minduntalan fejére szakadhatott a mostoha kéz sorscsapása, s ő mással nem daczolhatoü, mint a szenvedésekkel s remélt, bizott a bizonytalan jövőben. Azt kívánták tőle, hogy rögből embert divináljon, de igazait senki sem védte. És mikor már rátette életét, egészségét, munkabiró korát erre a divinálásra, elismerés helyett koldusbot lett az uti átalánya. Mert sajnos, volt idő, mikor az elüljáró a tanitót ért dicséretre és magasztalásra szemét, fülét betartotta, az ellene zúdított panasznak ellenben mint oly koneznak örült, melyből jogot formáihatolt, hogy a zöld asztalnál a tanitó ellen egész glóriájában kitombolhassa magát. A publikumnál árnyékból segített alapszint előva:ázsolni, piczi állatot elefánttá felfújni és végeredményében a vándorbotot magna cum ira et sine studio nyomhatta a szerencsétlenek kezébe. Hisz nem mindig és nem mindenütt voltak lelkiismeretes és humánus érzelmű elüljárók, igen-igen soknak sovinizmusa és vidatánczáról elég gyászosan emlékezik meg a krónika. Vessünk azonban fátyolt e sötét időre és adjunk hálát Isten után a két Eötvös, Trefort és Vlassits minisztereknek, hogy a tanitó jogainak törvénybe iktatása által önérzetét erkölcsileg emelték, ugy hogy a társadalomban is tényezővé válhatott. A uj törvényekkel uj korszak, s a uj korszakkal uj emberek támadtak és íölmagasult czélok vártak megvalósulásra. A tanitó élete ugyan még mindig nem napfényes, a dicsőítés aranyvirágpora nem pótolja honoráriuma csekély Xoltat, a nehéz, fárasztó, becsületes munkával járandó tisztességes megélhetés engedné csak neki az elparlagodástól óvó szellemi szárnyalást : az életharcz megállhatására robotoló leczkeadás azonban minden ideálnak szárnyát szegi, a szabad gondolat villámok használatlanul elmállanak, eltűnnek ; pedig a taniló szellemi üdülés nélkül, minden nap kimerülve, elcsigázva egyáltalán nem válhatik az iskolák előnyére. * Hogy kicsoda a mi Weidmann Adolfunk? Nem más, mint a kitközség jobb keze s minden irányban a megtestesült igazság és egyeneslelküség : Aristides és Gató egy személyben. Imponál fönt és lent, antipódja a görbe utakat keresőnek, nem befolyásolható mendemondákkal, nem a szószaporítás hanem a telt embere. Ridegnek látszó külseje alatt melegen érző sziv honol, ő a tanítók lelkes barátja és védelmezője, a tanítók kívánságainak figyelmes meghallgatója és nyájas a szeretetreméltóságig. A tanítói és tanulói könyvtár évenkinti szaporításának kiváló támogatója és a fiu növendékek téli ráházlatásának számos évi gondozója. Ez utóbbi czél teljes elérésére évről évre személyesen eszközli a gyűjtéseket. Az idei záróvizsgálatok alkalmára Marienbádból egy-egy tanító évenkénti megjutalmazására általa tett 2000 koronás alapítványt jelentett be. Ö a győri keresk. Lloydnak elnöke és a keresk. és iparkamarának alelnöke. Számos évig volt a betegsegélyező egyletnek is elnöke. Különben pedig gabonanagykereskedő és Győrmegye törv. bizottságának viriíis tagja. Kiváló érdemei