Szögyi G. Vilmos: Hölgyek és urak Győri Milleniumi naptára az 1896-os évre. Győr, 1895.

nem, elég az hozzá, hogy biz ök valamiért összerágták a patkót, amint az a mai müveit világban szokás, szépen el is váltak egymástól, még pedig törvényesen. Épp ebben az időtájban került a városba Gyárfás Tódor patikárius legény, külömben újdonsült diplomás pirulamester, akinek már jó előre figyelmébe ajánlották a „szép özvegy"-et és aki nem is késett sokáig a kilátásba helyezett pásztorórák megszerzésére, mert a legközelebbi alkalmat megragadta, hogy Juliskával megismerkedhessek. Megvolt tehát az ismeretség, s csakhamar kitűnt, vagy legalább ugy látszott, hogy rokonszivüek, azok pedig — mint mondani szokás — hamar fellelik és megértik egymást. Igy volt biz ez tehát ő náluk is, mert alig pár hét múlva talán már el sem is tudtak volna lenni egymás nélkül, szóval rövid idö alatt a legbensőbb barátság fejlődött ki köztük. Persze — hogy mint kisebb helyeken szokás — beszélt is róluk a város eleget, szokás szerint mindenki többet tudott felőlük mint ök maguk, sőt egynéhányan még azt is megeresztették maguk közt, hogy a patikárius legény eljegyezte a ;

,szép özvegy"-et, látták is már ujján a jegygyűrűt stb. Pedig hát szegény patikárius — bár igen tisztelte s szerette a nőket — talán az ördögtől sem félt annyira, mint a nősüléstöl, s esze ágában sem volt valaha jegyet váltani, söt fogadása tartotta, hogy éle'ében nem nősül meg, s a másvilágon is azért tenné, ha esetleg tenné, hogy legyen kivel veszekednie; mert szerinte ez volna förendeltetése az asszonyi nemnek. Vig férfi társaság ül együtt a Kántor urnái, aki egyszersmint a „T . . ." czimü helyi hetilap felelősszerkesztője is. Ivás közben — amikor már odáig jutottak ahol az ember bőbeszédűvé válik — egyik jóbarát pohárral kezében feláll, s e szavakkal fordul a patikáriushoz : „Szóllok az úrhoz !" s mond egy pohár köszöntöt, melyben kiemelve emlékezik meg azon hirröl, hogy —• mint hallotta — nősülni készül s már jegyet is váltottak a „szép özvegy"-gyel, ennek az örömére és leendő boldogságukért akarja tehát üríteni poharát; s elmondja mindazt, arait csak a szesz által működésbe hozott agy és az általa elérzékenyitett sziv diktált. Erre a tréfás dikczióra aztán nevettek egy jót és ittak egy „Bachus"-ig ható nagyot ; s minthogy a patyikus, — kinek ujján csakugyan volt is valami zálogházból vagy Isten tudja honnan szerzett karikagyűrű — szintén csak nevetett és ivott, a szerkeszto-rector ur ugy látszott, hogy csakugyan komolyan vette a dolgot, mivel nagybecsű lapja legközelebbi számának „Hymen" rovataiban meglehetős nagy betűkkel ott díszelgett hogy : „Szombat Juliska és Gyárfás Tódor jegyesek, boldogság kisérje stb." Ennek a hírnek az olvasása persze annyira meglepte a „szép özvegy-"et és kedves szüleit, hogy a családapát azonnal a patikába szalasztották, megtudni e