Jenei Ferenc szerk.: Győri Szemle. Emlékkönyv Győr szabad és királyi rangra emelésének kétszázadik évfordulója alkalmával. 1943.

TANULMÁNYOK - Dr. Lám Frigyes: Harsányi Lajos prózai művei

úgy szereti a szigetet, mint mindnyájan. Aki a Margitszigetet dicsőíti, annak már nyert ügye van nálam, de mindenki másnál is! Harsányi nem meséli el Margit életét az összes részletekkel, amelyeket a legendából ismerünk. Mellőzi azokat, amelyek a mi ízlésünket próbára teszik. Látszik, hogy finnyás ízlésű ember írta a regényt, undort keltő naiv részleteket elhagyott, a tetvekről, a kloakáról, okádásról, — ilyeneket művelt ifjú művelt leánynak nem mesélhet el. Nagyon sok szép jelenetet talált ki a költő. Amikor Margit tudtul akarja adni anyjának, hogy búcsút mond neki és az egész világnak, nefelejcset szakít a kút mellett és némán odanyújtja. Nagyon szép a szerelem meghatározása. (184. lap.) Margit látomása a kertben, amikor Jézus hívja az ő menyasszonyát, egész költemény! Kár, hogy nem írta meg versben! (138—239. és 140. lap.) Elhiszem, hogy sokan nagyon szívesen olvassák majd az angol arisztokrata leány és a szegény magyar ifjú szerelmes történetét és ennek kedvéért beveszik a betétet is, a lelki olvasmányt. Omne túlit punctum, qui miscuit utile dulci! Hálásak vagyunk Harsányi Lajosnak, amiért eddigi életrajzírói modorával szakított és Janus-arcú múzsájával eleven és friss koszorút font boldog Margitunk glóriás alakja körül. így hozzájárult Gárdonyi, Tarczai György, Kodolányi János, Träger Ernő és mások után a szent kultuszának terjesztéséhez. Az bizonyos, hogy megelégedéssel tesszük le ezt az érdekes és értékes könyvet, amely a szerző vallásos regényei közt a legüdébb és a legmélyebb, talán azért, mert nyitott szemmel néz szét a világon a két szereplő. A könyv épp ezért többet mond a világias gondolkodású embereknek is, nem annyira ájtatos olvasmány, mint a négy megelőző. Volna a bírálónak egy-két nyelvi megjegyzése is. A 119. lapon ezt a pesti zsidós kérdést olvassuk: Mi az, hogy érdemes? A 32. lapon olvassuk: Bementek a cinterembe. Díszes nagy szoba volt, falán képek. Cinterem annyi mint: temető, de nem szoba. Itt is mindig az alanyi igeragozás feltételes módjának harmadik személyét használja az író a tárgyas helyett. Egy bíráló megjegyzése szerint Harsányi regényei csak a lírikus Harsányinak árnyékképei. Nagy alakja, nagy árnya. Harsányi nagy lírikus, regényírói mása az előbbinek nagy árnya csak. (Magasi Artúr: Harsányi Lajos. 15. lap.) Ezt a véleményt nem írom alá, mert, bár műveiben sok ugyan a lírikusra valló színes leírás, így természetképek és tájképek, amelyek erős hangulatot váltanak ki belőlünk, — a regényekben, különösen az utóbbiakban folyton erősbödik az epikai előadás nyugodt menete, egyes jeleneteknek drámai mozgalmassága, kevesbedik bennük a lírai festés, egyszóval tud tárgyilagosan elmesélni.