Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.

TANULMÁNYOK - Gálos Rezső: Egy dunántúli költő

megemlítjük még, hogy három évvel utóbb az ősz Virág Bene­dek tiszteletére rendezett ünnepségen Kisfaludy Károllyal is megismerkedik s 1825-ben meglátogatja Pannonhalmán Guz­mics Izidort. Jól ismerte Pázmándi Horváth Endrét, Thaisz Andrást, Döbrentei Gábort, Mailáth János grófot, általában: a Kazinczy körének Pesten élő vagy ott megfordult minden tag­ját, a kor szellemi áramlatának hordozóit. Velük tűnt el az irodalmi közéletből. Bizonyára ismerte az új nemzedéket is, Toldyt, Bajzát s főképpen Vörösmartyt; megérte Petőfi, Arany, Jósika, Jókai, Kemény feltüntet — de velük való barátkozá­sának nincsen nyoma. A harmincas években Lucanus Pharsaliá­ját fordította s eljutott hét énekig (ez meg is jelent). Igazában azonban már csak a jogtudománynak élt s az Akadémiában is azzal szerepelt. Vele együtt megöregedett mindenki, aki az új irodalom első zsendülésében Kazinczyért lelkesedett s túlélte a „praeses" halálát. Eszméiket új eszmék váltották föl, a zászló körül mások, fiatalok gyülekeztek. Sztrokai Antalt elfeledték. Annyira el, hogy még szakemberek sem igen tudják, mennyire lelkes, buzgó tagja, számottevő része volt Kazinczy körének, s — ezt próbáltam megmutatni —: az irodalmi életnek. Lucanus-fordítását megbecsülték; epigrammáit sokra tar­tották; eposzi kísérletei elvesztek. (Kár értük, mert 1800 előtt, tehát olyankor fogott hozzájuk, mikor még úttörő lett volna velük.) Lírai költeményei is leginkább kora ifjúságából valók. Ezek azonban megmaradtak s nem értéktelenek, összegyűjtve is ki akarta őket adni, még Festetics György mellett való fogla­latossága idejében: a hercegi könyvtárban, Keszthelyt őrzik ezt a kéziratát, amelyet a grófnak ajánlott. 21 ) A kiadásra kész kötet címe: „Nemescsói Sztrokai Antal' VIRÁGKOSZORÜJA, úgymint Erdőknek III, 22 ) Szerelmeknek III könyvei némely Elme­dalokkal és Elegyes költeményekkel egyetemben." E versek mind ifjúságából, 1803 előtti évekből valók, nem egy 1799- és 1800­ból. Hogy a versírást azután is kedvvel művelte, annak is van egy érdekes emléke. Említettük, hogy jogász korában Révai­nak is kedves tanítványa volt. Ügy nézem, hallgatóit Révai maga is buzdítgatta magyar versek írására. 1803-ból s talán még egy-két évvel utóbbról így maradt meg néhány verse — Révai hagyatékában. 23 ) E két forrásból közlöm mutatóba hét kiadatlan költeményét, 24 ) a magyar rokokó-líra új emlékeit. 21 ) Mások kézirataival egybekötve, II. 423. sz., Miscellanea. 22 ) A Silvae mint verscsomók neve, régóta divatos volt nálunk. Szi­lágyi Sámuelnek fia elégette verseskötete is ezt a címet viselte. 2S ) M. Nemzeti Múzeum könyvtára, 1310. Quart. Hung. sz. Révai egy Amalthea c, általa tervezett folyóirat számára gyűjtötte az anyagot. Ez a csomó a fenti sz. köteg. 24 ) Az első öt a keszthelyi, az utolsó kettő a múzeumi kéziratból való.

Next

/
Oldalképek
Tartalom