Csizmadia Andor szerk.: Győri Szemle. 11. évfolyam, 1940.
TANULMÁNYOK - Gálos Rezső: Egy dunántúli költő
jóakarója; a másik Chernél Dávid, annak a báró Grassnénak a veje, aki Mária Terézia legbensőbb udvarhölgye s Kazinczy szerint Bessenyeinek kedvese volt. — 1807—1810. uradalmi ügyész volt Baján, 1810-ben Budára költözött s itt nyitott ügyvédi irodát (Auf der Landstrasse No 604., a Víziváros mellett); ettől kezdve a főváros írói köreinek egyik legkedveltebb tagja volt. 1850 július 9-én halt meg. 6 ) A költői ihlet még Sopronban éledt benne. Toldy följegyezte róla, hogy ifjúkorában Statius, a Thebais költője, (Martialis kortársa) volt a „kedvenc írója": a 9000 hexameterre terjedő eposznak bizonyára költői leírásai fogták meg lelkét; de az epikum felé is hajlott, és soha meg nem jelent, elkallódott eposzi munkákkal utánozta maga választotta mesterét. E mellett persze megszólalt a líra is. Friss hangja, kedves, színes képei arra vallanak, hogy belőle is, mint Berzsenyiből, Horatius robbantotta ki a lírikust. A harmadik klasszikus, aki hatással volt rá, Martialis: igazában epigrammái szerezték meg hírnevét. 1810-ben Vitkovits Mihály lelkendezve írja róla Kazinczynak: „pajtásom és barátom, már nyalábra szaporodott, gyönyörű epigrammáival igen feltüzelt." 6 ) A három ifjú — a levélírón kívül Horvát István és a Pécelről bejárogató Szemere Pál — akiket Kazinczy triásza néven szoktunk emlegetni, Sztrokait már negyedikének tekinti, és ő is „forrón tiszteli és tsókolja" a praesest, Kazinczyt. E hármas barátsághoz kétségkívül Horvát István jóvoltából jutott; de Sztrokainál „serényebb magyart s jobbszívű embert nem kívánhatni": egyéni szeretetreméltósága nem kevésbbé biztosította közöttük helyét. Alighogy Pestre került, már — íme — részese az irodalmi életnek. És pedig egy lelkes, tartalmas irodalmi életnek,' amely egyfelől színház, könyvek, újságok, nyelvészeti törekvések iránt érdeklődik, másfelől maga is alkot, s míg valami biedermeyeres tisztelettel tekint a Tabánban lakó, ősz Virág Benedekre, Széphalom felől várja az irányítást; Révaira esküszik, de szívből szereti a sokat szenvedett, mégis nyájas Verseghyt, aki a Vízivárosból gyakran sétál át Pestre; szívesen gyülekezik Kultsár István vendégszerető házába, kedveli akár a szolgálatkész ifjú jogászt, Helmeczy Mihályt, akár a tudós papot, a volt győri főigazgatót, Fejér Györgyöt: a harmincéves Sztrokai Antal mindezeknél otthon van. Nagyobb élményekben sincs hiánya. Bizonyosan részt vesz abban a díszes társaságban, amely Berzsenyit második, végzetes pesti útján 7 ) Vitkovicséknál várja s amelynek láttára nagy költőnkben kialakult egy alacsonyabbrendűség hamis tudata; nyomasztó érzés lehetett Sztrokainkra a társaságbeli, vidám pesti 5 ) Életrajzi adatai Toldy id. emlékbeszédében és Szinnyei, Magyar Írók, XIII. k. U.-itt nyomt. megjelent munkáinak jegyzéke. fl ) Kazinczy lev. VIII. k. 12. 1. •) Pannónia, 1939. 247. I.
