Lovas Elemér szerk.: Győri Szemle 9. évfolyam, 1938.
érzésű közönség őszinte érdeklődéssel hallgatta az én fiatalkori strófáimat. .Majd egyszer én is szavalok oLt valamit — viszonzásul. Most pedig, végül, kérek tőled néhány üveg tiszta, igazi bort a saját termésedből. 102 ) Itt az embert megeszi a fene az Engelék borától. Eddig csak bírtam, de mosL már határozottan ront. És még nem akarok elpusztulni. Kedves nődnek add át szives üdvözletemet és kézcsókomat. Ilona lányodnak a legszebbeket és legjobbakat, amikről álmodik. Téged pe. dig szeretettel ütlek hátba és ölellek. — öregedő barátod Sándor. Budapest, 900. márcz. 2. Árpádnak és Jancsinak üdv. ! 5S. Kedves Tivadarom! Itt küldöm Neked ajánlva s a Csónakegyletnek minden jót kívánva, emlékül a »Gyori emlékek«-et. 103 ) Fogadjátok szívesen! ' Nem tartanám rossz ötletnek, ha az Ernő emlékét érintő vers utolsó két sorát rámetszenétek egy billikomra. 10 *) melynek a neve aztán Némethy-serleg volna s minden évben egyszer csakugyan innátok az emlékére testületileg. Az ilyen megemlékezések férfiasan meghatók, — nekem legalább nagyon tetszenek. Ha elfogadod a gondolatomat: akkor megígérem, hogy az első pohárköszöntőt én fogom azzal a serleggel tartani Ernő emlékére alkalmilag. Verseim egy részét, vagy talán az egészet, a Vasárnapi Újságban akarom közzétenni. Addig hát kérlek, tekintsd kéziratnak, azután közölhetitek a Győri lapokba. Szeretettel ölel és üdvözöl a tiéiddel együtt híved, barátod Budapest, 900. ápril 4. Endrődi Sándor. 59. Kedves Tivadar! Ne bomolj, öreg! Nem úgy érleltem én, hogy most mindjárt neki rugaszkodjunk annak a serleg-ünnepélynek! 105 ) Szó sincs róla. Ebben a hónapban ugyan nem csináltok semmit. Hanem majd őszkor, a levelek hullása s a memento mori idején. Az lesz az alkalmas évszak ehhez a poétikus ünnephez. Hát, kérlek, szereld le a buzgalmadat, gyors elhatározásod evezőit dobd félre és szállj ki az első hatás kevésbbé »seetüchtig« csónakából a megfontolás partjaira. Ne tegvük közönséges nappá azt az ünnepet. Most, ily gyors ismétlésben, kissé keresettnek tűnhetnék fel és semmiesetre sem válnék azzá, amivé avatni akarjuk. Szóval, légy rajta, hogy elhalasztódjék. Addig pedig csináljatok egyebet. Jöjjetek össze és mulassatok szűkebb körben, gondatlanul, vidáman, őszkor aztán majd megfogalmazzuk ezt az ünnepet úgy, hogy mindenkinek a tetszésével találkozzék. Örülök, hogy a könyvem tetszett. Csak az a baj, hogy a magyar publikum nem igen honorálja az ilyesmit. 106 ) De azért csinálom tovább. Isten veled, Öregem. Feleségednek add át kézcsókomat, lányodnak üdvözletemet. — a ficzkóknák egy-egy vidám baraczlóot (a hátukra!) Budapest, 900. ápril. 6. Szeretettel ölel Sándorod.
