Valló István szerk.: Győri Szemle 7. évfolyam, 1936.
Adattár - Gálos Rezső: Amade László kiadatlan versei I.
— 1908 november 15-én — történt, egy nagyszerű rokona, Beöthy Zsolt lelkes fordítására létrehozta a ma is fennálló Kisfaludy irodalmi Kört. Ez tehát közvetve Kovács Pálnak és közvetlenül rokonának köszönheti megalapítását. Bánkúty Ernő. Amadé László kiadatlan versei. — Első közlemény. —• Az Cchlrilz—Amadé grófok hősi családi levéltárában — az elszakított Csallóközben — Amadé László bárónak mintegy harminc, eddig ösmerellen költeményére bukkantam. Ezeknek nagyobbik részét — dalokat és tizenkettesekben írt hosszabb lírai költeményeket — az lrodalomtörl. Közleményekben (193G) adtam ki; egy csoportját azonban külön, alább közlöm, mert az ide soroltam versek nem egészen szubjektív érzelmek megszólamlásai, hanem inkább helyzeti költeményeki a mások érzelmeibe való beleélés visszhangjai. Nem egészen szubjektiveknek mondom őket. De részben azok: lehetetlen nem érezni, hogy Amadé a mások szájába adva is gyakran a maga keserveit énekeli. — A versek szerzősége kétségtelen. Amadé kezeirásával maradtak ránk, kötegekben, amelyek felirata hirdeti, hogy »Amade László enekei«. De néni is újság számunkra, hogy Amade írt efféle verseket is. Négyesy kiadásában (1892) a XLII. dal versfőiben a LACSNT, a XLV11ben Liszkay András szegény Baári Pap, a LXXX-ban a SZENCZI név rejtőzik; a Xégyesylől kihagyott egyik (a kéziratokban XXXI.) igen szép versét a legutóbbi időkig, helytelenül Balassa Bálintnak tulajdonították. (V. ö. EPhK. 1936. 62. 1.) Pedig e versek hősei mind a felbári kastély és uradalom emberei voltak, akik nevében, vigasztalásnkra vagy megtréfálásukra írta jókedvű gazdájuk e költeményeket. — A most közölt hat költemény szereplői közül is jólösmerjük Bile Jánost, Amade plenipotentiáriusát, Balassa Józsefet, a tiszttartóját, s a szegény Bubrik Sándort, akiről csúfondárosan szól a Négyesy kiadta CXXXVIII. vers. A költeményeket betűhíven, a kéziratnak ma már nagyon különös központozásával közöljük.i) A zárójelbe lett címet mi adtuk. I. (Csóka István.) 1. Már nem szenvedhetem sok minéműscgél ! Titkos fájdalmimnak: és: nagy szörnyűségét! Sok bajvivásimnak tengeri bővségét! Szivemnek ártatlan! érted epedségét! 2. Vizek közt habozom! mégis szomjúhozom! Virágok közt járok! s kínaim ujjéttom! 2 ) *) A strófák latin számozása Amadéé; a többi a miénk. 2 ) Eredetileg : oldozom.
