Valló István szerk.: Győri Szemle 6. évfolyam, 1935.
Lám Frigyes: A győri német színészet története 1821—1849. II.
togatottságiának. Julius 7. előadták Körner Zrinyjéí 29 fok Réaumurnál! A látogatottság fokozására Wáiíli folyton vendégeket szerepeltetett. Julius 10., 12., 13., 14. és 17. Eidy-Mochne, a frankfurti szinház művésznője lépett fel. Augusztus t és szept. haváában Rohrbleckné és Andreas Scutta, a bécsi lipótvárosi szinház tagjai, játszottak nálunk. Pesti, olmützi és temesvári vendégek csákj úgy kergették egymást. A közönség megunta Williéket, meg akart szabadulni a vagy testi, vagy lelki defektusban szenvedő Wílli-családtól (nyolcan voltak), meri mindegyik vagy selypített vagy nem volt már hangja. (Ecker szerint.) Julius 10. tárgyalta a szinügyi bizottság (Anwander Ferenc polgármester, Lakatos János tanácsnok, Toscano József szónok, Klimisch József számvevő, Link Mihály és Gasperger Antal) »Villi Mihály és Hold Auguszt helybéli, Megér le G. Pozsony és Sopronyi, — Schmidt V. és Niklas V. W. Nagyszombathi színházak igazgatókjnak« folyamodását. A bizottság Schmidt V. és Niklas V. W.-nék akarja a színházat 1846 nyár idényére kiadni, még pedig azért, »mert Willi és Hold jelenlegi szinésztársaságával a kebelbéli közönség tökélletessen megelégedve nincsen, és mivel Megerlé kéntelen volna két nyári szinházat (t. i. Pozsonyt és Győrt) ellátni. »Mivei Ecker János aki a szinlvázi ügyekében eijártosságárul és iparrali eljárásárul ismeretes, a bizottmányi tagok között nem foglaltatik, — egész illedelemmel azeránt keresi meg ezen küldöttség a Tttes Tanácsot, méltóztassék ezen választmány tagjává Ecker János urat is Jkinevezni.. .« 1(M ) Julius 11. gyűlésezett a tanács. Nem fogadta el a szinügyi bizottmány ajánlatát, hanem Megértének akarta kiadni a szinházat. azonban ezt a határozatot nem vette jegyzőkönyvbe, hanem' a július 18. tartandó gyűlésre halasztotta el a végleges döntést. Erre figyelmes lett a közönség a tanács és a szinügyi választmányi között lábrakapott egyenetlenségre. A Vaterland (Nr. 82.) azt irja, meg kell kérdezni a közönség véleményét is, amihez a publikumnak feltétlen joga van, mert amikor T837-ben pénzt gyűjtöttek a színház megújítására, az aláírók votum injormationumot nyertek a szinház bérbeadásánál. Három 1 párt alakult. Willinek lett a legnagyobb pártja, mert már 24 éve játszott helyben (már Bubenhofennél 1822-ben) már begyökeresedett idevalósinak számított, derék és rokonszenves ember volt. Karpf Antal orvos megdolgozta Willi érdekében a két »Vormünder«-t. Összehivatta a külső tanácsot és ez (a 60-as Személyiek) a jó és derék Willit ajánlotta a városi tanácsnak. Evvel az államcsínnyel szemben tehetetlen volt a magisztrátus, mert éppen restauráció előtt állott. Vita nélkül fogadta el a külső tanács indítványát. Willi és Hold kapták* meg a szinházat 1846 nyarára, de avval a figyelmeztetéssel, hogy jövőre nem 1 szabad ilyen rossz társulattal jönniök. Igy a Willi-párt tökéletes diadalt ült. 104 ) Acta Theatralia. 1845. 3308. sz.
