Valló István szerk.: Győri Szemle 5. évfolyam, 1934.

Mihályi Ernő: Vanossi Antal S. J. 1688 —1757

148 Mihályi Ernő : Kiváló egyéni értékei s oiagy' gyakorlati érzéke emelte 1728. okt. 31-én a trencséni kollégium élére, ahol mint rektor és noviciusmester 10 évig működött. Szerencsés kézzel szépített, javított mindent. A Pozzótól megújított bécsi jezsuita templom lebegett szeme előtt eszményként. Ezt az ízlést vitte be a templomba az oltároKra,. a kollégiumba, a lakószobákba. Olyan himzéses, aranybrokát miseruhákkal szerelte fel a templomot, aminők Magyarországon akkor még egyáltalán nem voltaki s külföldön is kevés. Ezüst edényekkel,, lámpákkal, szobrokkai díszítette fel a templomot. Szkalkai házukban minden kényelmet ő teremtett meg. Az Illésházy

val 80 éve folyó pört^ a ház javára szerencsésen befejezte. Vanossi Antal működésének hatása alatt gróf Koháry István két növendék eltartására tett alaítványt. Valóságos atyja volt a trencséni kollégiumnak. Súlyos s a társaság birnevével összefüggő zavarok fogadták gráci rektorságában (1738. júl. 20.—1740). Vanossi Antal rövidesen visszaállította a fegyelmet s visszaszerezte a rend tekintélyét. 1740. május 8-tól 1744-ig ismét Bécsben van, mint tartományfőnök. Nehéz anyagi helyzetben mindig tudott rendjén segíteni. 1744. okt. 26-tól 1748. ápr. 21-ig a bécsi kollégium rektora, majd a Pazmaneum régense. 1750. nov. 8-tól újból rektor 1752-ig. A rektor jogait nemcsak megvédte, de a jövőre vonatkozólag is megállapította. 1752-től egészen 1757. ápr. 11-én bekövetkezett haláláig a 10 tartományból álló s 700ö-nél több tagot számláló Németországnak lett képviselője a római generális mellett, assistens Germaniae. A rend minden ügyének hűséges sáfára, a fegyelemnek példás őre, fenntartója volt. Mindig talált időt az egyes házak javítására, ízlésesebbé, kényelmesebbé tételére, anyagi viszonyainak rendezésére. De a székesfehérvári székháznak valóságos második megalapítójává lett. Családi vagyonának felajánlásával, másrészt összeköttetései, nagy szolgálatai révén kiérdemelt, tetemes összegre menő alapítványokkal, összesen mintegy 100.000 forinttal új fénybe ragyogtatta az alig tengődő székházat és templomot. Célja védőbástya emelés volt, nehogy a köröskörül erőrekapó protestantizmus a teljesen katolikus városba behatolhasson, másrészt, hogy innen, mint központból apostolkodás induljon a vidéki katolicizmus megújhodására. Művészi célja is volt a templom, a székház barokk-rokokó ragyogó feldíszítésével. Leveleiben ismételten hangsúlyozza, hogy szeretné kisugározási centrummá tenni Székesfehérvárt, amelyből finom izlés áradjon az egész vidékre. A templom és a székház ismertetésével kitűnő cikkekben foglalkozik a Magyar Művészet székesfehérvári száma. (1930. 7. sz.) A templom és székház két nagy mecénását is ott látjuk a főoltárképen, Vanossi Antal jezsuitát és b. Amadé Antalnét, akinek hagyatéka 33.400 frt-ot tesz ki. A Dunántúlnak erről az egyik legegységesebb hatású barokk-rokokó templomáról nem is akarok most részletesen megemlékezni, csak eddigi tudásunkat akarom pár adattal kiegészíteni, amiket a pannonhalmi főkönyvtár Jesuiticájában őrzött Vanossi-levelezésből merítettem. A székház főnökeivel, külö-