Valló István szerk.: Győri Szemle 3. évfolyam, 1932.
III. évfolyam. 4-6. szám. 1932. április-június - Szabady Béla: Az ifjabbik Draskovich György győri püspök szerepe a soproni jezsuita kollégium megalapításában
zarándokúira. 1 ) A püspök bizonyára előbb visszajött a búcsújáró helyről, mint a követek Regensburgból. Mert ezek csak augusztus 25-én este érkeztek haza és a teljes sikertelenségről számolhattak be küldőiknek. 2 ) Velük együtt jutott el a királyi megbizás a nádorhoz, ki augusztus 27-én már ennek értelmében sürgette meg; a várost. 3 ) Elvi nehézségek tehát már nem voltak, de annál több gyakorlati. Elsősorban szerette volna tudni Draskovich, kikre akarja bízni a jezsuitarend főnöksége soproni új házának sorsát. Ö maga Dobronoki György atyát tartotta egyedül egészen alkalmasnak, ezért a nagyszombati kollégium rektorának: P. Forrónak, majd augusztus 16-án magának Dobronokinak írt, hogy vállalkozzék a soproni házfőnökségre: »Legyen a soproni kollégium első köve — írja a kiváló páternak —, minden kezdet nehéz, azért hát súlyos egyéniségre van szükség.« 4 ) Rómába az idő rövidsége miatt nem írt a rendfőnöknek, de az ausztriai tartományfőnöktől kéri a megígért Dobronokit, ki a nagyszombati egyetemi templom építését már befejezte. 5 ) Tiz nap múlva, augusztus 26-án lovasfutárral újra megsürgeti a provinciálisnál Dobronoki Sopronba küldését, mert »Dobronoki atya nélkül semmit sem tud tenni«. Hangsúlyozva kéri, hogy a rend ne támasszon nagyobb nehézségeket, mint a soproni polgárok. Dobronoki atya egyaránt ért a tárgyalások irányításához, a házak és egyéb ingatlanok birtokbavételéhez, a lakások és iskolák átépítéséhez, fölszereléséhez, tehát küldje gyorsan. A püspök már kocsit is akar küldeni. 6 ) De a kocsi még korán érkezett volna érte. A kiváló pátert P. Forró, a nagyszombati kollégium rektora, Pázmány bizalmas barátja, nem akarta elengedni. Sopron helyett inkább Felsőmagyarországba szerette volna küldeni tartományfőnök-helyettesnek. De Sumereker Mihály ausztriai provinciális végre meghajolt Draskovich püspök érvei és fenyegetései előtt, szeptember első napjaiban elhatározta, hogy az alapvetés nehéz munkájának elvégzésére egy időre átengedi a várvavárt pátert. A püspök már-már arra a véghatározatra jutott, hogy a kéthónapos küzdelmet abbahagyja a protestánsokkal és dolgavégezetlen eltávozik Sopronból, midőn végre magkapta a tartományfőnök kedvező válaszát. Azonnal elhíresztelte a varosban, hogy az országszerte ismert Dobronoki atya megérkezik, majd sietve megköszönte küldetését és sürgette jövetelét, ezért intézkedett, hogy Pozsonyban ő maga fogadjon kocsit és lássa el magát útravalóval tetszése szerint, Bielávius Tamás pozsonyi kanonokplébánosnál, kinek erre írásos megbízást adott és »egyenest repüljön ide, hol az eretnekek szomorkodva, a katolikusok vigadva, ő maga ujjongva várják«. 7 ) 1 ) V. 5, Dobronoki leveleskönyvét, 59. 1. 2 ) L. u. o. 71. 1. 3 ) L. S. V. L. Lad. : III. C. fasc. : I., num. : 7. 4 ) L. Dobronoki leveleskönyvének 75 —76. lapját. s ) Dobronoki leveleskönyve 79. 1. 6 ) L. u. o. 71. I. 7 ) L. Draskovichnak Sopron, 1636. szeptember 3.-án irt sajátkezű levelét Sumerekerhez. Dobronoki leveleskönyve 85. I.
