Székely Zoltán: A Cziráky-Ősgaléria – Artificium et Historia 3. (Győr, 1997)
KATALÓGUS
23. Ismeretlen hölgy arcképe 1860 Ernst Lafite ( 1826-1885 ) Olaj, vászon, 72x59 cm Leltári szám: K.62.38.1. Jelezve balra lent: E. Lafite 1860 Restaurált: Sárdy Lóránd, 1974 Lafite mindkét mellkép kivágatú portréját a biedermeier kor által oly kedvelt ovális mezőbe komponálta. A fiatal női modelljének polgáriason egyszerű a megjelenése: fodros nyakú fehér inget, felette sötétszínű, barna prémszegélyes kabátot visel, ékszereket nem hord. Érzékenyen megmintázott szép arcát dús fekete haja övezi, amely egyben ki is emeli annak fehérségét. Megjelenésének puritanizmusát csak fokozza a visszafogott, a fehér illetve a fekete és a barna sötét árnyalataira épülő kolorit, amely egyben kontrasztot alkotva a halvány, tört színekben felsejlő háttérrel az ábrázolt alakját is hangsúlyosabbá teszi. Az alacsony horizontot kijelölő erdős tájrészlet is a kiemelés eszköze, mivel monumentalitást kölcsönöz a figurának. Az idősebb, barna hajú hölgy semleges, szürkés színű háttér előtt jelenik meg, szintén bal háromnegyed profilban. Alakja - spanyolos divatként 18 3 - virtuóz módon megfestett leheletfinom fekete csipkefátyolba burkolódzik, amelyet kebléhez emelt jobbjával fog össze. Ékszerei is mértéktartóak: csupán nyakát és csuklóját ékesítik két illetve háromszoros gyöngyfüzérek. A képek készítőié Ernst Lafite, sokat foglalkoztatott, divatos bécsi portrétista. Az Akadémiát a császárvárosban végezte F. Schrotzberg tanítványaként 18 4. Műveinek stílusát a bécsi biedermeier portréfestészetének sajátos kettőssége jellemzi. Míg az arcot tiszta, határozott és pontos formákból építette fel, addig a részleteket. - a gyöngysorokat, a mintás fekete fátylat, az ing fodros nyakát - nagyvonalú, festői ecsetkezeléssel örökítette meg. Az 1860-as képmáson már az arc is némileg vázlatosabb, s a képfelület egyszersmind pasztózusabb. Modelljeinek személyiségét nem kutatta, egyformán idealizálva, megnyerő közvetlenséggel ábrázolta őket. A képeket visszafogott, csupán néhány színre épülő kolorit jellemzi. Az alaphangot a világos és a sötét ellentéte adja meg. A korábbi portrén az arc és az ing fehér foltját a haj feketéje és a kabát sötétbarna foltja öleli körül, míg az 1 860-as képmáson a fátyol alkotta fekete tömegből csupán az arc és a karok villannak ki. 59
