Almási Tibor: Az aktivisták és köre művészeinek alkotásai a győri Xántus János Múzeum Patkó Imre Gyűjteményében – Artificium et Historia 1. (Győr, 1992)
ruházható és ezt közvetíteni képes szecessziós hatású nyúlánk, stilizált növényi alakzatokra, a szertelenül kanyargó vonalak befogta formák dekoratív hatására. Ezek a tartalmi és alaki jegyek jelennek meg az 1910-ben festett kisméretű olajfestményén, a Tajké p-en. A lila, sarga, zöld, kék és piros harmóniájára, diszharmóniájára épülő, hullámzó vonalvezetésű alkotás egyértelműen az emberben-művészben dúló szenvedélyre, viharra utal. A kompozíció előterében álló domborzaton, ágait széttáró, lombozatát levedlett fa helyezkedik el. Mögötte sivár hegyvonulatok tűnnek fel. A magárautaltságot, kivetettséget sugalló kép peszszimista kicsengését a színek összhatása ellensúlyozza. A kilátástalanság és az ebből való lehetséges kitörés reményének együttes ábrázolásává! Mattis-Teutsch Franz Marc műveivel rokonságot mutató, filozófiai mélységű humánus kérdéseket fogalmaz meg. Az évtized közepétől a redukció, a formai tömörítés igénye törvényszerűen vezeti el Mattis-Teutschot a grafikai eljárások kipróbálásához. Ösztönző erőt e munkához Kassák Lajostól kap, aki a Ma megjelenésétől kezdve rendszeresen közli lino-és fametszeteit, napvilágra segíti 12 lapból álló grafikai albumát és az ő műveiből rendezi meg a Ma első képzőművészetitárlatát. (12.) A Ma-val és Kassákkal való együttműködés évei alatt - és ez után még hosszú időn keresztül Mattis-Teutsch művészetében központi helyre kerül az "eszme" és az ettől elválaszthatatlan, állandó sorsproblémákkal küszködő ember. A lépésről-lépésre érlelődő formai egyszerűsítéssel és az 1919-1924 között folyamatosan készülő Lélekvirágok képciklussal, a művész megérkezik a bensőséges emberi érzésvilag titkainak kutatásához. Ennek a kísérletnek az általánosság színtjére emelt eredményeit Mattis-Teutsch az 1931 -ben Potsdamban megjelent "Művészetideológia. Stabilitás és aktivitás a műalkotásban" című német nyelvű írásában nyújtja. Az írásmű központi gondolatát a modern embertípust jellemző stabilitásra és az ezt nem kizáró aktivitásra való törekvés tézisének körüljárása adja. Ezzel Mattis-Teutsch olyan rendszert dolgoz ki, amelynek segítségével az érzelemvilág belső jegyei képzőművészeti formanyelven is megfogalmazhatóvá válnak. A Der Sturm égisze alatt Paul Kleevel, Marc uhagall-al, Archipenko-val, Hans Arp-pal kiállító művésznek ebből a kísérletező, letisztulóban levő alkotóperiodusából származnak a Tájké p és a Lélek virá gok című kompozíciói. A Tájkép még őriz valamit a tízes években készült, természetből merítő linó-és fametszetek realitásképeiből, de a Lélekvirágok már a valóság elemeiről teljesen lemondott, kizárólagosan az emberi mélyréteg titkait kutató művész alkotása. A stabilitás-nyugalom, aktivitás-mozgás a Művészetideológiában dogmatizált tételevei összhangban a kompozíció síkján egy vegtelen horizontális vonal húzódik végig, mely körül "a kép szélétől befelé mindig aprózottabb ritmusok rétegződnek folyton kisebb körökben". (13.) A vízszintes, idő síkban futó körkörök, az emberi civilizáció áthágha12
