Csécs Teréz: Arrabona - Múzeumi Közlemények 51. (Győr, 2015)
T. Bíró Katalin: "Némi derű". Rómer Flória és a kőeszközök kutatása
T. BIRO KATALIN „NÉMI DERŰ” - RÖMER FLÓRIS ÉS A KŐESZKÖZÖK KUTATÁSA P Védelmi eszközük- parittya; tűzkőforgácsok és nyílhegyek, buzogány Egy kicsit belegabalyodva a forma-funkció cseppet sem könnyű kérdéseibe, itt kezeli „y” fejezetcím alatt a kőeszközök használatának bizonyítékait is, miszerint valódi használtatásuk bizonyítékai lehetnek a tényleges használati nyomok, természeti népek körében ismert analógiák és a temetkezések is, ahol a kőeszközök mint az elhunytak tulajdona, munkaeszköze jelenik meg. Ugyanakkor felhívja a figyelmet, hogy a kőeszközök lehetnek jelképek is, szertartások egykori — vagy akár modern! — tartozékai, felemlítve az „istennyilával” kapcsolatos hiedelmeket. A pattintott kőeszközökről sajnálattal jegyzi meg, hogy ilyeneket mindezidáig Magyarországon nem sikerült fellelni, ezért külországi példákon mutatja be a „hasogatott” kőeszközök gyakoribb formáit, típusait. „A legrégibb kőkorszaknak valódi és legősibb képviselői azon durva, tűzkőből, széleik ügyes lepattantása által készült eszközök [...] melyek igen nagy mennyiségben leginkább Európa és Amerika északibb tartományaiban találtatnak és onnan gyűjteményeinkbe kerülnek. Egy példát sem tudok hazánkban, hogy valahol ilyenféle eszközt találtak volna; vagy azért: hogy ezen szerszámok korában hazánknak lakatlannak kellett lennie, vagy hogy ezen kőnemek nagy hiányában, mert csak Körmöczbánya táján, Kaproncza és Szlaszka közt találtatik egy helyen halomban nálunk...” (Römer 1866a, 8.) Rómer tehát felfigyelt a dél-szlovákiai tavi üledékes kovakőzetekre (limnokvarcitokra vagy limnoszilicitekre) is, amelyek később váltak közismertté, mint a pattintott kőeszközök lehetséges nyersanyag-bázisa. (Prichystal 2013,119, fig. 69.) Első pattintott kőeszközeink Röviddel a Műrégészeti kalauzban megfogalmazott gondolatok után, Rómer és vele együtt az őstörténet iránt érdeklődő magyar közvélemény megismerhette az első, Magyarországon gyűjtött pattintott kőeszközöket. Rómer Flóris két, egymással tartalmilag átfedő tanulmányban tette közzé a leleteket: az 1867-ben megjelentetett Archaeologiai Közlemények VII. kötetében (Rómer 1867) és az induló új folyóirat, az Archaeologiai Értesítő első kötetében (Rómer 1868a, 1868b), mondhatjuk, díszhelyen a magyar régészeti kutatás szempontjából. Az Archaeologiai Közleményekben bemutatott kőeszközöket összefoglalva mutatjuk be itt az 1. képen, a Rómer által közölt szerzeményezési adatokkal együtt. (1. kép) A mezőkeresztesi (Bihar megye, valószínűleg Biharkeresztes) különlegesen nagyméretű obszidián magkövet — részben az úttörő tanulmány iránti köteles tiszteletből, részben a valóban csodálatos lelet iránti lelkesedésből a Magyar Nemzeti Múzeum öszszehasonlító kőzetgyűjteményének mintegy jelképéül választottuk, így került a Litotéka gyűjtemény katalógusának címlapjára. (T. Biró-Dobosi 1991, T. Biró et al. 2000) 65
