Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Csesznek váráról. Adalékok a XIX. századi rege műfajtörténetéhez
NEMESNÉ MATUS ZSANETT CSESZNEK VÁRÁRÓL [265.] De mivel a’ lemenő nap És a’ véres csatának Társasági mindeneket nyugalomra hívának a’ vezérrel a’ boszuállást Reggelig fel függeszték Hah: de Györfit a’ kéttségek Cseznek felé el űzték. Lázár kiben a’ Szerelem Boldogéttó Tüzének Erzeményi a’ haraggal vegyes Ingert tizének Lóra kapott, ’s mint a’ villám a’ várból ki vágtatott a’ merre ment körüllötte sürü por köd láttatott. [266.] Mint egy szélvész, úgy nyargala El a’ nyuli mezőnek Mint a’ szarvas, úgy szágulda Lova a’ rettentőnek. Szive feszült melye alatt Bús érzések között vert Habzott, zúgott körülötte a’ levegő Tengere. A’ Hold éjjen egy borongó Felhő alá vonula Hogyjo Márton Klastromának Tornya tűzre kondula a’ böszült ló ágyékába sarkantyúját tövig be üti, ’s mint egy menykő csapás asszonyfába szökik be. [267.] Nyargal, vágtat, ’s a’ varsányi Erdőt már meg haliadta Fuladozó lova itten Öszve rogyik alatta. Hah pedig még messze vala Cseznek vára vidéke Messze vala még a’ Bakony sürü erdős környéke. Fel szökik, ’s a’ szerelemnek siet, repül szárnyain gyalog törtet keresztül az Erdő sürü bokrain. Az utat a’ tömött gallyak Homállyába el veszté a’ távoly lét, ’s az akadály Lelkét, szivét epeszté. [268.] Külömbbféle gondolatok Foglalják el elméjét Külömbbféle indulatok marczangolják kebelét. A’ Képzelet tükörébe Látta Juczit epedni Látta sorsa fájdalmiba Keservessen szenvedni. ’S ha a’ Basa erköltsére vizsgáló szemet vetett Zabolátlan indulati Ingerétől rettegett így tűnődve, tévelyegve Hónaiig hogy törtetett azt nyerte, hogyjo Királynál Bakonyra fel mehetett. [269.] Lappangva megy ’s ballag elő a’ Hegynek oldalába a’ Török, és Pethe eránt Boszut forral magába végtére a’ nagy settétség szilied a’ reg hajnalán ’s látja Cseznek várát látja a’ Bakonynak oldalán. Édes érzés, belső öröm Futja végig kebelét Vissza nyeri az éjczaka vesztett minden erejét. Meg esméri az ablakról Juczi lakta szobáját Mellyben hajdan csókolgatta gyönge képe rózsáját. [270.] Egy meredek Kősziklára nagy bajjal fel vonódik ’s halgat, ’s ah melly nem várt öröm az ablak ki nyitódik. И néz Juczi, hah de képén a’ Keservek láttzanak Györfiben az érzemények Csuda zavart játtzanak. 187
