Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 50/1. (Győr, 2012)
Tanulmányok - Nemesné Matus Zsanett: Csesznek váráról. Adalékok a XIX. századi rege műfajtörténetéhez
NEMESNÉ MATUS ZSANETT CSESZNEK VÁRÁRÓL De most benned lelkes vömet És fiamat ölelem. [243.] Amen! igy szól Cseznek várnak Hátok mögett Káplánnya amen! ezen szövettséget a’ virtus is kivánnya De hah! sok víz le foly addég még a’ szőke Dunába még mint hölgyét haza viszi Lázár Juczit Várába. Haljátok a’ réméttő hirt millyet Ember nem hallott halljátok a’ rettentő bért millyet ember nem vallott Hogy eljöttél a’ Hazának Pogány ellenségére ’s Kulcsát Cseznek kö várának Bíztad Pethe kezére. [244.] Juczit Pethe, a’ meg vetett a’ meg utált, ’s kelletlen Idomtalan szerelmével Üldözte a’ kegyetlen. Nem volt nyugta a’jó szűznek Pihenése nem vala Üldözése keservébe Jobban jobban el hala. Az égen a’ reggeli nap sokszor alig sugárolt alkalmatlan kérésevei midőn Pethe rajta volt Hiszelkedő beszédekkel Pergett nyelve untalan Kért, óhajtott, térdelt, nyögött Kívánt, de mind hasztalan. [245.] Mikor a’ nap a’ délpontról sugárlá le tüzeit Lábainál hevert Pethe Csókolgatva kezeit. Szerelmének lángolatit Kéttségbe esve festé le De a’jó szűz meg vetette ’s nem rokonuk ő véle. Mikor a’ nap sugárival Egünkről el enyészett ’s nyugalom, és pihenésre Készüle a’ Természet mikor az est fellegivel Rózsa szinbe öltözött És a’ Fenség tengerébe a’ harmat szélt gyöngyözött. [246.] Nyomába volt, Juczi nélkül Látni őt nem lehetett De a’ Szűznél szerelmével Semmire sem mehetett. Ha ez mozdult, az is feli ált a’ nyomába tántorgott, mint a’ Késértő rósz lélek Körüllötte ácsorgótt. A’ többek közt a’ Kápolna oltáránál térdesselt mint az angyal szerencsédért ’s életedért esdekelt Égbe emelt szemeiből a’ buzgó Köny gyöngyözött Feje körül az esti fény Koronába fürtözött. 1247.] Az ég felé, a’ mint Lányod Karjait fel emeli - Be ront Pethe, ’s fél dühébe a’ Szüzet ált öleli. Meg rémül az esdeklő szűz segéttségért jajdul el néki gyullad Pethe tüze szerelemért bődül el. Mert a’ dühös esze veszett Kit az Inger, ’s indulat Kárhozatos bűnös buja Tüze lángja szélt dulat Úgy ragadja az oltárról Leányod a’ szemtelen Buja erkölcs nélkül való Korts Pethe el hirtelen. [248.] Tusakodik véle a’ szűz Kér, parancsol, esedez Lelke szive majd haragra majd panaszra ömledez. Az izmos kar, férjfi erő Határtalan szilaj tűz 183
