Bíró Szilvia - Székely Zoltán: Arrabona - Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)
Horváth Ciprián: Rusovce/Oroszvár 10-11. századi temetője
HORVÁTH CIPRIÁN RUSOVCE/OROSZVÁR, SL. 10-11. SZÁZADI TEMETŐJE Horváth Ciprián RUSOVCE/OROSZVÁR 10-11. SZÁZADI TEMETŐJE KUTATÁSTÖRTÉNET Rövid dolgozatom a rusovcei/oroszvári temető kutatásának történetét szeretné bemutatni, egyfelől a feltárás periódusait 1943-ig, másrészről a feldolgozás állomásait és a temető megítélését a korszak kutatásában. A Duna jobb partján, a település egykori határának délnyugati részén, az akkori belső telkek és a vasútvonal közti területen, mely Pelczmann János és Pelczmann Anna birtokában volt, 1890 tavaszán, szántás közben emberi csontokat forgatott ki az eke. A helyszínre a Moson Megyei Történelmi és Régészeti Egylet megbízásából 1890. május 9-én, Simay Aladár társaságában a mosonmagyaróvári múzeum igazgatója, Sőtér Ágost (Enzsöl 2002) szállt ki. Egyetlen nap alatt, ÉK-DNy- i irányú kutatóárkokkal 27 sírt tárt fel, melyek DNy-ÉK-i irányban, egymástól mintegy 180-190 cm távolságra feküdtek, 60-120 cm mélységben. Sőtér a feltárásról 1898-ban kissé szűkszavú közleményben számolt be, az előkerült sírokat egy — ám ismeretlen — korszakba tartozónak határozta meg, s feltűnt neki, hogy a sírokból nem kerültek elő markáns római jellegű leletek, csupán ez egyik edény volt véleménye szerint egy „határozottan ókori bögre”. (Sőtér 1898) Az előkerült leletek sorsa bizonytalan, s a feltárás pontos helye sem azonosítható, ugyanis a telek helyrajzi számaként megadott 942-es szám a település korabeli térképeinek egyikén sem szerepel. (Varsik 1996, 23.) Az első feltárás után 13 évvel, 1903. július 20. és 26-a között Virág Gyula járásbíró táraságában folytatta Sőtér a kutatást. Ennek helyszíneként az előzetes terepszemle alapján a településről induló, a Wiesenacker- és a Lajthaacker-dűlőt elválasztó, s a vasút vonalát is átszelő dűlőút Wiesenacker felé eső részében található, megközelítőleg téglalap alakú telkek közül, az út közvetlen szomszédságában fekvő Hauser János földjét, az azzal szomszédos Strohmayer (Schneemayer?) József tulajdonában lévő telket, valamint Koch Nándor és Vogl József ingatlanát jelölte ki. A feltárás során — a néha rendkívül kedvezőtlen időjárási körülmények ellenére is — az ős- és római kori sírok mellett több kora Árpád-kori sírt is találtak. A munka itt is kutatóárkos módszerrel folyt, az árkokat a dűlőútra merőlegesen, ritkábban azzal megközelítőleg 45° szöget bezárva, egyszer pedig azzal párhuzamos irányban jelölték ki (1. kép). Július 25-én Tusch János hozzájárulásával a kutatást kiterjesztette a dűlőút túloldalára is, nevezett ugyancsak téglalap alakú földjén 6 kutatóárok segítségével 18 sírt tárt fel. Próbafeltárást végzett továbbá Vogl Mihály egy másik, ugyancsak a dűlőben elhelyezkedő földjén és Zechmeister Pál telkén is, azonban eredménytelenül. A sírok közül 20-án 5, 21-én 15, 22-én 17, 23-án 12, 24-én 8, 25- én pedig 18 temetkezés került feltárásra. A munkát Sőtér 1903. augusztus 3-án folytatta, utolsó ásatási jelentését augusztus 8-án dátumozta. Az ős- és római kori sírok mellett további 10-11. századi temetkezésekét is feltártak. Beszámolója szerint a sírok tájolásában nem volt felfedezhető rendszer, a sírgödrök mélysége 60-140 cm kö-121
