Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Domonkos Ottó: Magyarországi festőcéhek III. Pecsétek, címerek, céhedények, céhládák
DOMONKOS OTTO MAGYARORSZAGI FESTOCEHEK III. ... esi festők levelüket 1672. február 18-án a fo- és alcehmester alairasaval adtak ki, azonban pecsétet nem nyomtak rá. (Domonkos 1974,141.) A szinte titokban megszerzett jogokat éveken át gyakorolta az eperjesi céh, viszálykodva az 1608 óta közös céh vezető erejével, a lőcseiekkel. Csak 1694-ben kötöttek egyezséget a vidéki mesterek felvétele ügyében, miszerint egyik sem vesz fel mestert a másik vonzáskörzetéből. Ismereteink szerint ez időben nem rendelkeztek az eperjesiek hiteles pecséttel. A lőcseiek, megunva a viszálykodást, nem a várostól, és nem is a bécsi főcéhtől, hanem a királytól kértek és kaptak céhlevelet (1715). Az első artikulus széles körben határozta meg a lőcsei céh vonzáskörzetét, amelyből azonban Eperjes kimaradt. Viszálykodások közepette ellavíroztak az eperjesiek 1762-ig, amikor a lőcsei festőcéh manglemak,fuschernak nevezte őket és vidéki mestereit is arra kérte, hogy hasonlóan minősítsék az ott felszabadult inasokat és a céhbe felvett mestereket is. Az évekig tartó pereskedés az udvari Comissio vizsgálatát is kiváltotta. A Mária Terézia által szorgalmazott privilégiumok felülvizsgálata és egységesítése idején 1767-ben királyi hitelesítésű céhlevelet nyertek az eperjesiek.6 Vonzáskörzetükbe 1701 és 1848 között 46 helység 88 mestere tartozott. Céhpecsétjüket csak egy 1803-ban kiadott munkaigazolásról ismerjük, nyomdai úton előállított bizonyságlevélen, vékony papírral fedett viaszba nyomva. Körfelirata alig olvasható, feltételezett szövege: Sigel das Schöhn und Schwartz Ferber In Eperies. Az ovális pecsét közepében beépített hegyes festőüst mellett festőbotot tartó férfi, az üst fölött a falból kiálló tokni látható. (6. kép) Ez lehet az előképe az eperjesi céhből önállósodott nagykárolyi festőcéh 1819-es pecsétjének: FESTŐ CZEH PETSÉTELŐJE NAGYKÁROLYI N(EME)S — Nagykárolyi nemes festő céh pecsételője.7 (7. kép) A késmárki festők a városközi céh (1608) megszüntetését 1712-ben kezdeményezték, amikor az éves bejárásban, gyűlésben bejelentették kiválásukat, az eperjesihez hasonló szabályzatot kívánva. Ezt a céh és a város tanácsa elutasította, mondván „...so lang man nicht die Herren Bresslauer Meister ersuchet, und von ihnen die Meinung erhalte, weilen sie die Haubt 6. kép Az eperjesi főcéh pecsétje, 1764. Feltételezett felirata: SIGIL DER SCHÖN UND SCHWARTZ FERBER IN EPERJES 7. kép Nagykárolyi festőcéh pecsétje. Felirata: FESTŐ CZÉH PETSÉTELŐJE NAGYKÁROLYI NS. 1820. 137
