Arrabona - Múzeumi közlemények 45/1. (Győr, 2007)

Tanulmányok - Tóth Vilmos: Budapesti temetkezőhelyek győri vonatkozású síremlékei

ARRABONA 2007.45/1. TANULMÁNYOK góműhely is működött Budapesten ebben az időszakban, például a Kauser, a Schmidt, illetve a Seenger családé. A Kauser-műhelyből került a Kerepesi úti, majd innen a Rákoskeresztúri temetőbe Győry Vilmos síremléke. A Kerepesi úti temető legnevezetesebb emlékei között vannak a mauzóleumok, mindenekelőtt gróf Batthyány Lajosé, Deák Ferencé és Kossuth Lajosé (amely Kossuthné Meszlényi Terézia révén szerepel az adattárban).

5 Elsőként, 1874-re, a Schickedanz Albert tervezte Batthyány-mauzóleum épült fel; inkább nevezhető sírboltnak, mint mauzóleumnak, hiszen nincs föld feletti belső tere. Az elfogadott tervekhez képest befejezetlen maradt és néhány éve történt felújításakor is csak redukált mértékben egészült ki. Deák Ferenc síremlékét Gerster Kálmán tervezte 1876-ban, kivitelezése 1886-ig tartott. A harmonikus, szép arányú mauzóleum joggal nevezhető a XIX. század egyik legjelentősebb hazai funerális építményének. A kupola koszorút tartó angyalszobra Kiss György munkája. A mauzóleumbelsőben Székely Bertalan falképeit néhány évtizeddel az avatás után az eredetiekhez igazodó mozaikok váltották fel, ezeket Róth Miksa készítette. A belső tér közepén eredetileg a nevezetes Deák-szarkofág állt, Stróbl Alajos műve, amelyet a második világháború idején bombatalálat semmisített meg (helyére dísztelen kőszarkofág került). A mauzóleum évtizedekre a Kerepesi úti temető centrumává vált, környéke pedig a sírkert térbeli hierarchiájának leghangsúlyosabb, legelőkelőbb részévé. Gerster és Stróbl később együtt indultak a Kossuth-mauzóleum pályázatán, és el is nyerték a megbízást. Ez utóbbi, 1901-1902-ben tervezett és 1909ben felavatott alkotás lett Magyarország legnagyobb méretű sírépítménye. A budapesti temetők művészetének egyik virágkora az első világháború végét megelőző három évtized volt. Az adattárban szereplő személyiségek közül jelentős alkotás áll például Csukássi József sírján (Zala György 1893-ra elkészült szobraival), Czigler Győzőén (Dvorak Ede és Kiss György alkotása 1906-ból) vagy Péterfy Sándorén (Istók János 1917-es munkája). Jászai Mari síremléke még életében, 1915 körül elkészült, saját ödete nyomán, Miakits Károly és Szabó Jenő tervei szerint, a Seenger-műhely kivitelezésében. Anyagát az 1837-ben épült és a XX. század elején lebontott első pesti Nemzeti Színház kupolacsarnokának kövei adták, erről saját szövegezésű sírfelirata is megemlékezik: „Jászai Mari volt míg élt / a ki itt ím céljához ért. / Ti ittátok be lelkem lángját, / régi színházunk kedves kövei, / ti fogadjátok már ismerős öletekbe / kilobbant poromat."

6 A két világháború közötti években is számos említésre méltó alkotás kapott helyet a Kerepesi úti temetőben, az adattárban szereplők közül például Gaár Vilmos síremléke Margó Edétől, Blaha Lujzáé Fülöp Elemértől, vagy éppen Horvay János saját sírszobra. Alpár Ignác síremléke (Kotál Henrik és Szege Sándor, 1929), valamint Zielinszky Szilárdé (Wälder Gyula és Bory Jenő, 1932) a két legszebb képviselője az építészsírok azon csoportjának, amelyeken a dombormű-sorozat az életmű legfontosabbnak tartott alkotásait mutatja be. A Kerepesi úti temetőt 1952-ben bezárták, 1994 óta pedig részlegesen megnyitott temetkezőhelyként működik. Budapest másik nagyjelentőségű sírkertje, az 1894ben megnyitott Farkasréti temető a harmincas években kezdett a Kerepesi útiéhoz hasonló rangot szerezni, de igazán fontossá, elittemetővé éppen annak bezárása, kisajátítása és részleges kitelepítése révén vált. Ma már sehol a Kárpát-medencében nincs olyan temetkezőhely, ahol annyi neves magyar személy nyugodna, mint a Farkasréti temetőben.

7 Történetének első évtizedeiben viszonylag kevés jelentős síremlék került ide; győri vonatkozású például Szávay Gyuláé Istók Jánostól vagy Árkay Ala346