Arrabona - Múzeumi közlemények 44/1. Ünnepi köte a 65 éves Tomka Péter tiszteletére (Győr, 2006)

Balogh Csilla: Avar kori kettős- és többes temetkezések a Duna-Tisza közén

ARRABONA 2006. 44/1. TANULMÁNYOK munka, amelynek eredményeit a fenti adatokkal össze lehetne hasonlítani, jelenleg két területről áll rendelkezésre. A Kisalföldről Tomka Péter sokszor idézett munkája (Tomka 2003) és Bende Lívia megállapításai, melyeket a székkutas-kápolnadűlői temető kettős sírjai kapcsán a Körös-Tisza-Maros közötti területről általa feldolgozott, az avar kor második felére tehető temetők alapján tett (Bende 2004). Ezekkel összehasonlítva a Duna-Tisza közi temetkezéseket a következőkkel jellemezhetjük: 1. Egy temetőn belül a kettős- (és hármas) sírok aránya 1-2%, de kiugró esetekben 4,8 és 7,5%. 2. A legtöbb sír ENy-DK tájolású aknasír. 3. A sírok többségének köbtartalma 1-3 m

3 közé esik, a legnagyobb sír két padkás sír. A sírban eltemetettek mérete mindig egyenes arányban áll a sír köbtartalmával, de a sírok mérete és az eltemetett halottak száma nem áll egymással feltétlenül arányban. 4. A vizsgált esetekben a közös koporsó használata kizárólagos, szemben a Kisalfölddel, ahol gyakrabban fordul elő külön koporsó alkalmazása (Tomka 2003, I.A. lista). A koporsók általában pántok és kapcsok nélküliek. 5. A halottakat leggyakrabban hanyatt, nyújtott helyzetben temették el, az ettől eltérő fektetések száma elhanyagolható. 6. Legtöbbször nőt és gyermeket vagy csecsemőt helyeztek közös sírba (50%), jelentős a nő-férfi sírok előfordulása (21,5%) is. Közel azonos arányban (10%) fordul elő férfigyermek/csecsemő és gyermek-gyermek temetkezése. Ritka a férfi-férfi sír (3,7%), nő-nő közös temetkezése egy esetben ismert. Közel hasonló arányok fordulnak elő a Kisalföldön (Tomka 2003, 21.) és a Körös-Tisza-Maros közén is (Bende 2004, 314.). 7. A csontvázak egymáshoz való viszonya alapján két csoport különíthető el: az egyik csoportba a halottak elhelyezésével a közös sírban nyugvók érzelmi kötődését is demonstrálták (főként nő-férfi és nő-gyermek/csecsemő sírok), a másik csoportban a temetést végzők a rendelkezésre álló helyet igyekeztek optimálisan kihasználni. 8. A legtöbb sírban a halottakat párhuzamosan helyezték el. Az ellentétes fejtől-lábtól temetés sokkal kisebb arányban fordul elő, szemben a Kisalfölddel, ahol lényegesen gyakoribb ez a fektetés (Tomka 2003, 2. lista). 9. A sírok jobb oldala következetesen a férfi- vagy az idősebb oldala, akárcsak a Körös-Tisza-Maros közén (Bende 2004, 314.), de ez csak ritkán párosult azzal, hogy a mellékletek alapján a jobb oldali halottak rangosabb is. A Kisalföldön ezzel ellentétben a bal oldal a főhely (Tomka 2003, 22.). 10. A tárgyalt temetkezésekben a leletek alapján az alá-fölérendeltségi viszony nem jellemző, vagy legalábbis nem mutatható ki. 11. A kettős- és hármas sírokra nem jellemző a kerámiamelléklet, de ha egy lelőhelyen van, akkor ott a kettős- és hármas sírok többségében is van. Leginkább a felnőtt-gyermek temetkezésekre jellemző és általában a felnőtthöz tartozik, egy kézzel formált fazekat helyeznek el a sírban. 12. A sírok közel feléből került elő állatcsont, főként szárnyas, amelyet ételmellékletként tettek a halott lába mellé. A tojás előfordulása nem jellemző. 13. A leletanyag alapján a kettős- és hármas temetkezések a temetők minden szociális rétegében előfordulnak, kivéve a legrangosabb temetkezéseket. A sírok többsége az avar kor második felére, annak is főként a SpA3 fázisára keltezhető. 50