Arrabona - Múzeumi közlemények 43/1. (Győr, 2005)
Tanulmányok - Enzsöl Imre: A Moson megyei Múzeum építéstörténete
ENZSÖLIMRE A MOSÓN MEGYEI MÚ ZEUM ÉPÍTÉSTÖRTÉNET E A dr. Berzeviczy Albert vezette Vallás- és Közoktatási Minisztériumnak a vezetőség elpanaszolta, milyen helyzetben vannak, hogy az előirányzatban nem szereplő kerítés költségei sem gyűltek össze az adományokból, hát még a hiányzó 10000 korona, amire ígéret sincsen. Ezért esedeznek ezt két részletben 1906-1907-ben államsegélyként utalványozni. (Egyleti iratok 227./1904. TDL 2004.9.30.) A pénzen kívül a szakmaisággal is komoly gondok adódtak. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége 1904 decemberében kérte a belügyminiszteri jóváhagyás után az építési terv és költségelőirányzat bemutatását. A vallásés közoktatási miniszter előzetesen pozitívan nyilatkozott a 10000 korona államkölcsönről, amit Fraknói Vilmos főfelügyelő megígért 1906-ra költségvetési javaslatba tenni. (Főfelügyelőség 950./1904. TDL 2004.9.33.) Ezek után hidegzuhanyként érte az egyesületet a belügyminiszteri döntés, amely a terveket, a költségvetést és a törvényhatósági bizottság közgyűlési határozatát nem hagyta jóvá, hanem új tervek és költségvetés kidolgozását rendelte el. (Alispáni iratok 1963./1905. TDL 2004.9.32.) Mellékelték a rendelet kivonatát is, ami a főbb kifogásokat tartalmazta. Ezek közül az alultervezett költség és bizonyos munkák költségeinek be nem kalkulálása szerepelt. Továbbá a főhomlokzati árkádok és saroktorony a mögé eső helyiségeket leárnyékolták. Ez a kőoszlopos és árkádos megoldás egyébként sok vastartó alkalmazását is igényelte volna. A mélyített udvar körüli 1,5 méteres folyosó kiállítási célra alkalmatlan lenne. A sok kis ablak és kihasználhatatlan zug helykihasználásban előnytelen volna. A lépcsők hibásan lettek elhelyezve, mert a kapus lakásából nem lehet a múzeum helyiségeihez jutni. A közönség részére nincsenek a tervben „closetek". A tervezett facement tetőzet csak nagyobb lejtés mellett lenne elfogadható. A főpárkány melletti díszítmények elhagyhatók volnának, mert ezeket csak kőből lenne célszerű kivitelezni, az pedig igen drága volna. (Belügyminisztériumi irat kivonata 16204./II-a. 1905. TDL 2004.9.34.) Tehát Hönel Béla igen mutatós, formájában és tartalmában nyilván az egyleti tagok által is sugallt tervezetét eléggé szétszedték. A helyzetet az egylet 1905. július 14-én értékelte a Fejérpataki László országos felügyelővel tartott értekezleten. Az egyébként igen képzett szakemberük múzeumot eddig nem épített, de a szállodától a kaszárnyáig volt gyakorlata, és ragaszkodtak hozzá, mint a város legképzettebb építészéhez. (Fejek 1931. 266.) Az egylet alispáni sürgetésre ismét az egyesületi tag Hönelt kérte fel a tervezésre, hogy az az 1905. október végén tartandó törvényhatósági közgyűlésen tárgyalható legyen. (Egyleti iratok 65./1905. TDL 2004.9.35.) Az újabb terveket a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége közben gyorsan felülvizsgálta és azt javasolta az egyletnek, hogy a terven tegyenek nagyobb szabású átalakításokat, amihez a tervek készítője személyesen konzultáljon Dvorak Ede műegyetemi adjunktus úrral a további teendőkről. Addig a vármegyei fórum elé nem érdemes vinni az ügyet. Ezért az egylet választmánya úgy döntött, hogy a javaslatot elfogadja, hiszen 40000 korona alatt kellene maradni a költségvetéssel és nem vállalhatók költségnövelő javítások és végül teremredukcióról is szó lehet. (Választmányi jegyzőkönyv 1905. okt. 20. TDL 2004.9.36.) Hönel Béla, ígérete szerint, rövidesen a fővárosba utazott. Fennmaradt Dvorak Ede október 25-i levele, amelyben tájékoztatta, melyik napokon tudja fogadni. (Kéziratos levél TDL 2004.9.37.) A két építész véleménye az építés különféle kérdéseiről (tetőfedés, tűzbiztonság, padlás megközelítése, folyosók szélessége, emelet és a járdák szükségessége, a belső udvar és az alagsor hasznossága) még ezután is sok kérdésben eltért. (Hönel Béla 309
