Arrabona - Múzeumi közlemények 41/1-2. (Győr, 2003)

Tanulmányok: - Tuba László: A Moson megyei sajtó története (1848–1945)

ARRABONA41.2003. TANULMÁNYOK dich volt egyszemélyben a lap kiadója, tulajdonosa és felelős szerkesztője. 1888-tól már Veninger Ernő szőnyi plébános, 1893-tól Kárpáti Endre győri tanítóképezdei tanár, majd ő és fia szerkesztette a folyóiratot az 1917. évi megszűnéséig, de Gladich kiadóként mindvégig állta a 32. évfolyamában megszűnt gyermeklap szellemi és anyagi terheit. A számonként 8-12 oldal terjedelmű, többnyire szép nyomdai kivitelű illusztrált folyóirat havonta kétszer jelent meg győri és budapesti nyomdák kivitelezésében. Az Őrangyal inkább a kisebb gyermekek nyelvén szólt, és sokáig e korosztály egyetlen jelentősebb újságja volt az országban. Számaiban a rövid írások, versek, mesék, színdarabok, adomák és rejtvények mellett sok ismeretterjesztő cikket is találtunk. A lap részben állandó munkatársakkal dolgozott. Sok rövid elbeszélést és vallásos tárgyú cikket írt maga Gladich is, de a leggyakrabban a szerkesztő, Kárpáti Endre írt az újságba. Éveken át jelentek meg írásai itt a "Mari néni" néven író Tankovics Mária egri apácának, Epölyi Ferenc nagykálnai, Molnár Géza dunaalmási (később beledi) és Domonkos István nyúli plébánosnak, de küldött írásokat Mohi Adolf egyházi szakíró, Szávay Gyula győri hírlapíró, Újlaki Géza győri iskolaigazgató, Harsányi Lajos költő és győri tartózkodása idején Gárdonyi Géza is. Rajtuk kívül természetesen sok más neves és névtelen szerzője volt az Őrangyalnak. Két hónappal az első szám megjelenése után az ország számos megyéjében elterjedt a folyóirat, a harmadik évfolyam rejtvényeinek megfejtői (számuk 1110) már 118 településről jelentkeztek. A Gladich Pál által alapított Őrangyal az egész történelmi Magyarországon ismert, sikeres gyermeklap volt. Hosszú ideig hiányt pótolt, hiszen a Zászlónk csak 1904-ben indult. Kevésbé volt sikeres Gladich két másik vállalkozása. 1906 novemberében Cl Magyarkimlén Egyházi Zene címmel (Népszerű egyházzenei és liturgiái folyóirat alcímmel) jelent meg periodika, amely havi megjelenést ígért, de csak egyetlen számáról tudunk. Hasonlóan a kezdeteknél elakadt Gladich másik vállalkozása a Keresztény Leányok Lapja kiadása. Alcíme szerint: Havi képes folyóirat városi és falusi leányok számára. 1912-ben jelent meg Magyarkimlén a Jó iratokat terjesztő nyomda kivitelezésében. Kiadója és szerkesztője egyaránt Gladich Pál volt, aki jó érzékekkel vette észre az országos kínálat hiányait, s elsősorban a falusi leányok, szolgálók és a munkásnők "lelki és szellemi művelésére" szánta folyóiratát. Nem tudjuk, hogy a lap meddig élhetett, s hogy az anyagiakon túl mi akadályozta kiadóját abban, hogy a lányok nevelését erkölcsös és értékes olvasmányokkal segítse. Ruff Andortól tudjuk, hogy Gladichéhoz "Hasonló nyomda volt Hildebrand Keresztély németjárfalui evangélikus lelkész házinyomdája, mit 1918-ban létesített, s melyben egyházi iratokat, jegyzőkönyveket s túlnyomóan németnyelvű apróbb kiadványokat állítottak elő. E nyomda 176