Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Recenziók - Kovács Géza: A Győri evangélikus egyházközség története 1520–1785 (Magassy Sándor)

ARRABONA40.2002. RECENZIÓK Fábri Gergely 1732-1736 között (350-355.), aki később a vadosfai gyülekezet lelkészeként és a Dunántúli egyházkerület püspökeként az 1750-ben bekövetkezett „vadosfai zendülés" következtében - bár a katolikus búcsújárók által kiprovokált verekedésben teljesen vétlen volt - súlyos börtönbüntetésre ítéltetett és püspöki tisztétől megfosztatott; de néhány év elmúltával csendben, nagy megpróbáltatások között Kertán és Nemescsón végezhette lelkészi munkáját; Torkos József 1737-17A9 között (355361.), aki később soproni lelkészként működött (364.); Balogh Ádám 1742-1744 között (361-362.), aki később a veszélyeztetett helyzetben lévő Várpalotának, majd az artikuláris Nemeskér lelkészeként a Dunántúli egyházkerületnek lett a püspöke; végül Hajnóczy Sámuel 1745-1749 között (362-363.), aki később Majoson, majd Dunaegyházán lelkészkedett, és aki apja volt a Martinovics-féle összeesküvés egyik mártírjának Hajnóczy Józsefnek. A talán hosszadalmas felsorolás érzékelteti, hogy a viharos korszakban milyen magas szellemi és szakmai színvonal, ugyanakkor milyen elkötelezett szolgálatkészség jellemezte a gyülekezet munkásait. A mű harmadik része voltaképpen csak egy gyors és vázlatos összegezés. A cím - „Harmincnégy esztendő templom és iskola, lelkész és tanító nélkül 17491783" (387.) - pontos, a hozzárendelt néhány fejezet anyaga azonban átlépi a megadott időkeretet. Ez voltaképpen nem baj, mert hiszen valóban nem lehet lezárni a gyülekezet legviharosabb korszakának ismertetését az újraszerveződés örvendetes tényének közlése nélkül. A Szerző arra szorítkozik, hogy a konvent hősies küzdelmét bemutassa (392-398.). Egyrészt a kudarcok ellenére ismételten kísérletet tesznek az elveszített nyilvános vallásgyakorlat visszanyerésére. Másrészt nagy áldozatkészséggel számos alapítványt, ösztöndíjat hoznak létre: segélyeznek diákokat, de özvegyeket és árvákat is. Amennyire lehetséges, őrködnek az egyházi élet jó rendje fölött. Szervezik a két szomszédos gyülekezet: Tét és Felpéc templomaiba való eljárást és az istentiszteleti életben való intenzív részvétel lehetőségét. A vázlatosan közölt adatokat (411-412.) bizonyára jelentősen bővíteni lehetne a téti és a felpéci anyakönyvi bejegyzésekkel, mert a keresztelések, esketések s a temetések egy része is csak a helyi lelkészek szolgálatával volt lehetséges. A befejező rész rövidsége ellenére is feltár egy nagyon fontos tényt. Az 1781. október 29-i dátummal kibocsátott Türelmi Rendelet érvényesülésének valós folyamatát ismerteti a Szerző akkor, amikor leírja azt a hihetetlen huzavonát, amely a klérus, a megye, a káptalan, a Városi Tanács, de még a Kancellária részéről a gyülekezet nyilvános vallásgyakorlatának bevezetésével, a templom és az iskola megépítésével és a törvény által engedélyezett szolgálattévőkkel kapcsolatban nyilvánvalóvá vált. Érdekes tapasztalatom, hogy szinte minden gyülekezet499