Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Recenziók - Kovács Géza: A Győri evangélikus egyházközség története 1520–1785 (Magassy Sándor)

ARRABONA40.2002. RECENZIÓK A korszak kiemelkedő lelki vezetője Torkos András, aki hosszú külföldi tanulás, tudományos státus megszerzése, egyetemi szinten végzett oktatói tevékenység után 1702-től előbb rektora és a már súlyosan beteg Lőwei Balázs káplánja, 1707-1737 között pedig lelkésze a gyülekezetnek. Óriási a tekintélye a dunántúli evangélikusok között. Esperesnek, püspöknek is jelölték, ám soha nem fogadott el közegyházi tisztséget. A tudománynak és a szolgálatnak élt. Rendkívül gazdag irodalmi munkásságából megemlítem a magyarázatos Kiskátét, az „Engesztelő áldozat" c. imádságos könyvét és az Újszövetség fordítását (211-223., 239-246., 254295., 306-308.). A gyülekezet életének döntően fontos eseménye volt az 1699-ben megalakított konvent működése. A csodával határos, hogy a gyülekezet eme vezető testülete folyamatosan tudott működni a legviharosabb időkben is. Akkor is tehát, amikor az 1749-1783 közötti időben nem volt lehetőség a nyilvános vallásgyakorlatra. A testület 30 tagból állott; olyan férfiakból, akik bátran képviselték a gyülekezet érdekeit reménytelen helyzetekben is. Nemcsak a külső ellenséggel szembeni védelmet vállalták, hanem gondoskodtak a gyülekezet belső élete rendjéről is (200-204., 306-320., 387-398.). A korszakban különösen fontossá válik az iskolai oktatás és nevelés. A káptalan és a püspök szívós intrikája ellenére az iskola nemcsak alap- és középfokú, hanem még bizonyos értelemben felsőfokú képzést is tudott nyújtani. Rektorai és konrektorai kivétel nélkül külföldi egyetemeken végezték tanulmányaikat, és - ha általában néhány évre korlátozottan az iskolának folyamatosan magas tanulmányi színvonalat biztosítottak. További életútjuk is bizonyság arra, hogy kiváló képességekkel rendelkeztek. Néhány példa: Szánthó András, az eperjesi kollégium elüldözött rektora 1689-1692 között, aki tanítója volt Thököly Imrének is (208., 303-304.); Hegy falusi György 1692-1696 között, aki később Devecser prédikátoraként működött (208-209.); Csereti Mihály 1696-1699 között (305.), aki később Nemescsóban lelkészkedett és a Kemenesaljái egyházmegye esperese lett; Petroczi István 1702-től, akit a pozsonyi iskola hívott meg tanárának (321.); Vásonyi Márton 1710-1712 között (336-338.), aki később az artikuláris Vadosfán működött; Szeniczei Bárány György 1711-1713 között (323-336.), aki később Sárszentlőrinc papja és a Tolna-Baranyai egyházmegye megszervezője lett; Tonika Szászky János 1723-1732 között (338-340.), akit később Pozsonyba hívtak rektornak; Sartorius Szabó János 1724-1728 között (340-348.), aki később Nemescsón a helyi és a kőszegi gyülekezet lelkészeként szolgált; Perlaky József 1728-1729 között (349-350.), akit később Nemeskér papjává és a Dunántúli egyházkerület püspökévé választottak; 498