Arrabona - Múzeumi közlemények 40/1-2. (Győr, 2002)

Muzeológia - Kostyál László: A Patrona Hungariae, csornai múzeumi kiállítás ikonográfiája

ARRABONA40.2002. MUZEOLÓGIA ajánlásának jelenete. Megfogalmazásai számos jelképes motívumot és jelentésréteget hordoznak, amelyek elemzésével kibontakozik előttünk a diadalmas katolicizmus hivatalos propagandájának szinte valamennyi eleme. Kialakulását a 17. század közepére, általánosan elterjedt sémává válását a 18. század elejére tehetjük, népszerűségét - a kiállításon is bemutatott emlékek egy részének bizonysága szerint - egészen a 20. század közepéig megőrizte. A tárlaton szereplő ábrázolások ikonográfiái szemléletű csoportosítására törekedve a fentiek szolgálhatnak kiindulási pontként. Alapvetően két nagy csoportot különíthetünk el, a témához szorosan, illetve tágabban kapcsolódó emlékek körét (ahogy erre már utaltunk). A téma fejlődésének nyomon követése igazából csak az első esetében lehetséges (bár egységes sémáról itt sem beszélhetünk), a második ehhez túl szerteágazó. Jellegét tekintve az egyik legrégiesebb, még egy középkori képtípust felelevenítő emlék a csornai prépostsági templom 17. századi, ismeretlen festő által készített, nagyméretű Köpenyes Mária-képe. A Szűzanya oltalmazó szerepe itt nem terjed ki az egész országra, csupán a donátor, Nádasdy Ferenc előtte térdelő családjára, ami a festmény votív jellegére és Mária Patrona Familiae szerepére utal. Szélesebb kitekintést nyújtó, lényegesen összetettebb mondanivalót hordozó változata az árpasi plébániatemplom 1666-1667-ben, szintén ismeretlen festő által készített oltárképe, amelyet feltehetősen Széchenyi György győri püspök rendelt meg a nagyszombati ferencesek számára. Itt Mária oltalmazó köpenye már az egész ország térképére borul, alatta együtt térdel a pápa és I. Lipót császár az ország nagyjaival, hirdetve az udvar és a rendek, katolikusok és protestánsok összefogásának szükségességét a török veszéllyel szemben. Bár a belső ellentéteket kompromisszumokkal feloldani törekvő ideája a Wesselényi-féle összeesküvés árnyékában csalókának bizonyult, hű illusztrációja a nagyformátumú főpap, akkor kalocsai (a győri egyházmegyét adminisztrátorként irányította), később esztergomi érsek Széchenyi által követendőnek tartott politikai alternatívának. Az egységet persze ő is az itt már valóban az ország Patrónájaként feltűnő Mária oltalma alatt képzelte el, pontosan jelezve kompromisszum-készsége határait. A kiállítás legkorábbi korona-felajánlás ábrázolását a vadosfai plébániatemplom 1754 körül, eddig azonosítatlan festő által készített főoltárképén látjuk. Itt két, illetve három témakör összevonásának lehetünk tanúi: a kép alsó részén a királynét gyóntató Nepomuki Szent János tűnik fel, a felső, égi szférában a koronáját Máriának felajánló Szent István, alatta, a kép másik szélén az országcímer melletti felhőn térdelő, nyitott könyvvel és liliommal attribuait Loyolai Szent Ignác. Az alsó jelenet közeli 510