Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Közlemények - Bojtor István: Az igehirdető

Az adventi várakozásban először a mai gyülekezet képét rajzolja meg. Bevezetőjében arra mutat rá, hogy itt és most milyen körülmények, célok vagy céltalanságok között élünk. Korképe, helyzetfölmérése hiteles, reális. Ezután arról beszél, hogy milyen nagy különbség van az Isten és ember gondolata között. Isten szándéka más, mint az emberé. Szakadék tátong az ég és föld között, ami áthidalható az Úr kegyelméből, Jézus által. Akarjad, kívánjad ezt te is. Beszédét nem pontokba szedi, hanem a gondolatok, az üzenetek logikus, egymásba fonódó, egymásból következő sorrendben buggyannak elő és haladnak a kitűzött cél, a megoldás, a boldogulás felé. "Jézus igehirdetése" Márk 2:1-2. Sály, 1991. VIII. 4. Jézus egyszerre beszélt és gyógyított. Szólt és cselekedett. Segített a betegen. Az igehirdetés alatt gyógyulás történik, Jézus által. Azért vagyunk bénultak, céltalanok, félénkek, erőtlenek, "mert nem tudunk odajutni Jézushoz. Akarj hozzá eljutni, az ő szavára hallgatni." Jézustól azt is megtanuljuk, hogy hallgatói nyelvén kristálytisztán prédikált, egyszerűen és természetesen beszélt művészi mondatszerkesztéssel, csattanós, konkrét konklúzióval. "Térjetek vissza az Úrhoz" Hóseás 6:1-3. Sály, 1990. VII. 29. Visszatérő témája a megtérés. Ebben a prédikációjában az igét viszi a gyülekezethez. Bajainknak az oka, hogy messze szakadtunk Urunktól. Az Isten nélküli élet könnyebbnek látszik, de a vége halálba vezető út. Barsi Ernő bíztató, simogató szóval igyekszik visszaterelgetni az egyént, gyülekezetet, magyar népünket a Jó Pásztorhoz: "Mindent meg kell tennünk azért, hogy igehirdetésünkkel megnyerjük az embereket Isten ügyének." Hogyan lehet megtérni? Először is lásd be tévedéseidet, bűneidet, életed rossz irányát. Azután ismerd föl és fogadd el az egyetlen igaz utat, Jézus Krisztust Megváltódnak! "Egymás terhét hordozzátok" Galata 6:2. Sály, 1991. VIII. 3. Az ifjú pár legboldogabb pillanata az esküvő. Magyar népköltészetünk virágokkal jelképezi az egymást szerető fiatalokat. "Menyasszony, vőlegény, de szép mind a kettő. Olyan mind a kettő, mint az aranyvessző." Az ünnepi pillanatban szól az Úr: Egymás terhét hordozzátok. Mert elmúlik a fiatalság, szépség, mint a fű és virága. /Ézsaiás 40:6-8./ "Bármennyire örültök is most annak a sok szépségnek, amellyel fiatalságotok..., jövőt építő indulásotok jár, vigyázzatok, hogy ki ne hagyjátok belőle Jézus Krisztust." Krisztus úgy szeretett bennünket, hogy még az életét is feláldozta értünk. "Az igazi szeretet, amilyen a Jézusé, nem kapni, hanem adni akar." Ebben a prédikációjában a mosolygós, meleghangú igehirdető ostorhoz is nyúl. "Szép kis Magyarországon sok a pompázó házasságkötés és sehol a világon annyi családi hajótörés, mint nálunk." Krisztus szeretetét Pál apostol levelében is fölmutatja. Nem tudományos, szociológiai tételekkel hozakodik elő, hanem a Szentírással magyarázza, erősíti a Szentírást, a reformátorok hitvallása szerint: Scriptura Scripturae interpres. - A Krisztus szeretete hosszútűrő, kegyes, nem keresi a maga hasznát. Igy, egymás terhét hordozva járjátok végig az előttetek lévő utat. "Jó az Úr" Zsoltárok 34:9. Sály, 1991. június 25. Ez egy halotti beszéd. Prédikációja bevezetőjében névszerint emlékezik az elhunyt Bihari Lajos volt tanácselnökre, ami által kontaktust teremt a hallgatókkal, családdal és gyülekezettel. Tárgyilagosan mondja el az elhunyt életét, bölcsőtől, gyermekkorától kezdve, katonaságon, közhivatalnokságon, családi életen át a koporsóig, anélkül, hogy ízléstelenül fölmagaszARRABONA • 35/1-2.