Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Ernő Barsi wurde 75 Jahre alt - Horváth Győző: Emlékezetes találkozások dr. Barsi Ernővel

az anyai fájdalom, a halottöltöztetés, a virrasztás és temetés régi hagyománya éled fel ebben a hédervári változatban. A népdalok gazdag gyűjteményét a temetők költészete zárja. Egy elterjedt szép példája: Darnózseli temető árokjában Kivirágzott az akácfa virága. Minden ága ráhajlik az árvára Jaj Istenem, de árva is az árva. A hatalmas népdalanyag mellett jelentős tudományos értékű a Megőrzött dalkincs és az Adattár tanulmánya. Pontos, részletes ismertetést ad a közölt népdalok történetéről, országos elterjedéséről, variációiról és a zenetudomány számára fontos adatokról, a stílusról, a sorvégző hangok, kadenciák, a szótagszám szerinti besorolásukról, szerkezetükről, lelőhelyüket pedig térképpel szemlélteti. Az adattár megmutatja a dalok életét néphagyományainkban. A jeles napok szokásai közt részletes szöveggel, leírással eleveníti fel a háromkirályozást, a farsangot, a balázsjárást, pünkösdölést, az aratást, és a karácsony hagyományait: a mendikálást, betlehemezést, pásztorjárást, továbbá az aprószenteki korbácsolást, a regölést, az István-napi és újévi köszöntőket. Az élethez fűződő szokások közt bő teret enged a gyermekjátékdaloknak és mondókáknak. Szöveggyűjteménye az ölbeli csecsemők játékaitól kezdve iperedésüket követő dalaikkal a párosító játékokig, az udvarlásig és egy hagyományos lakodalom részletes leírásáig - az értékes hagyományok továbbélését segíti elő. A könyv a szellemi gazdagodás erejével hozzájárul szép Szigetközünk hagyományainak megismertetéséhez, megőrzéséhez, méltóan Barsi Ernő és a táj szoros kapcsolatához. Timaffy László Emlékezetes találkozások dr. Borsi Ernővel Ismeretségem Ernő bácsival harminc éves. Főiskolai tanulmányaim idején hozott össze vele a sors, amelyért azóta is hálás vagyok, hiszen számomra meghatározó élmény volt találkozni azzal az emberrel, akit sokadmagammal együtt példaképemnek tekintek. Gyakran élveztem bizalmát és éreztem lelkének melegségét, amikor kérdéseimmel fordultam hozzá. Mindenek előtt tanáromként tisztelem. A 60-as években a győri tanítóképző adott otthont a pécsi tanárképző főiskolai levelezős hallgatók konzultációinak. Mi, ének-zene szakosok felejthetetlen órákat töltöttünk itt Barsi tanár úrral. Az elméleti stúdiumok merev világában felüdülés volt Ernő bácsi tantárgya és sajátosan egyéni pedagógiája. Nem pusztán a tudásával lepett meg bennünket, hanem azzal az áhítattal is, amivel a zene és a néprajz csodálatos világát elénk tárta. Tanítványai közül sokan mondják azóta is, hogy amit ő adott útravalónak, azért érdemes volt a győri képzőbe járni. Tőle tudhattunk meg legtöbbet a magyarságról, népről, népünk tehetségéről, valódi nemzeti értékeinkről, ő adott példát arra, hogy a nemzeti büszkeség és a szerénység egy tőről fakadó más-más mértékét mindig a tudásnak és a bölcsességnek kell megvilágítania. A Tanár úr személyiségének varázsával is hatott tanítványaira, és hat ARRABONA 35/1-2.