Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Muezológia - Kiállítás ismertetés - Danter Izabella: Faragott mézeskalácsformák. Galánta, Honismereti Múzeum

KIÁLLÍTÁS ISMERTETŐ Faragott mézeskalácsformák. Galánta, Honismereti Múzeum, 1993. A Győr-Moson-Sopron megye és a Galántai járás regionális együttműködése három évre nyúlik vissza. Ez a kapcsolat a két régió jószomszédi viszonyának hosszú hagyományára támaszkodik. A Galántai Járási Hivatal és a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat hivatalos kapcsolatfelvételével kezdődött. Különböző kulturális intézmények bekapcsolódásával ez a közös munka egyre inkább kiszélesedik, sokrétűvé válik. A galántai Honismereti Múzeum és a Győr-Moson-Sopron megyei Múzeumok Igazgatósága között két éve került sor az együttműködési szerződés megkötésére. A jövőben a múzeumi munka különböző területein több közös rendezvény megvalósítását tervezik. Az elmúlt időszakban szakmai látogatásokra került sor, amelyeken a két területegység múzeumainak szakemberei vettek részt. 1993 nyarán a galántai Honismereti Múzeum kiállítótermeiben bemutatásra került Faragott mézeskalácsformák címmel a Győr-Moson-Sopron megyei múzeumok gyűjteményéből egy kiállítás, amely válogatás volt a soproni, kapuvári, csornai, győri és mosonmagyaróvári múzeumok anyagából. A kiállítás főrendezője dr. Domonkos Ottó, a néprajztudományok doktora volt, aki e téma egyik legjobb ismerője Magyarországon. Az ünnepélyes megnyitóra 1993. június 1 1 -én szakmai bemutató kíséretében került sor. A kiállítás anyaga magába foglalta a mézeskalácsos mesterség történetét, a munkafolyamatok elvégzéséhez elengedhetetlenül szükséges eszközöket és a készítményeket. A legnagyobb részt a faragott mézeskalácsformák alkották. Ezek történeti emlékekként, művészi ábrázolásmódjukkal fontos helyet foglalnak el nemcsak történelmünkben, hanem a népművészeti alkotások körében is. Alkotóik fafaragó specialisták voltak. Témáik művészi kompozícióival mindig a társadalmi élet legaktuálisabb problémáit fejezték ki. A Győr-Moson-Sopron megyei múzeumok gyűjteményei több mint 300 darabot őriznek ezekből a mintafákból. A kiállításon látottak közül a legkorábbi darab 1599-ből származik. A múlt század végén /l 884-ben/ készült az utolsó évszámos példánya a gyűjteménynek. A mintafák témái a kor divatja szerint nagyon változóak voltak. Formaviláguk szorosan kötődött azoknak a társadalmi rétegeknek az igényeihez és ízléséhez, amelyek számára a bennük megformált mézeskalácsfigurák készültek. A mézeskalácsos mesterség történetét Nyugat-Magyarország területein a 16. századtól egészen a 20. század közepéig a kiállításhoz kiadott katalógusban részletesen ismerteti dr. Domonkos Ottó. Levéltári anyagok segítségével nyomon követi a térség mézeskalácsos mestereinek működési lehetőségeit, termékeik népszerűségét, árukínálatuk összetételének változásait. A kezdeti bécsi főcéh kötelékébe való tartozás állapota a szerző szerint 1681-ben változott meg. Ekkor, mivel " ... elhatalmasodott a céhenkívüli mesterek tevékenysége, ami sértette a céhesek érdekeit ... Stephanus Lang pozsonyi, Andreas Graeber /Gruber/ nagyszombati, Zacharias Wazy /Wassy/ soproni, Matthias Schmiedmayer modori, Stephanus Schrayer és Ferdinandus Wazy győri mesterek a saját és mestertársaik nevében, kérték egy önálló magyarországi főcéh alakítását.... A ARRABONA KFH 35/1-2.