Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Arcképek - B. Virághalmy Lea: Virághalmi Ferenc (1826–1875)

Ferenc és Bodroghy Gyula, a levéltárnok pedig Ráth Károly lett. "A megye többi kitűnőségei, a Matkovichok, Bezerédiek, Lippay Sándor, a régi táblabírói kar kitűnő veteránjai annyira tipikus alakok, hogy ránk maradt egykorú jellemzéseikből alig lehet bármi csekély egyéni vonást megkülönböztetni. Innen van az, hogy csak a tárgy új; de a hang ugyanaz, a mely az 1848 előtti megyegyűléseinken uralkodott. Csak a fiatalok érdeklődése csappant meg, a kik annyira tüntettek távollétükkel, hogy szabályrendeleteket kellett alkotni és eszközökről gondoskodni, hogy a megyegyűléseket szorgalmasabban látogassák." Virághalmyt részben eme megyei semmittevés, részben a kiegyezés eredményeként létrejött közös hadsereg iránt érzett balközepes ellenszenve, valamint Erzsébet királyné és az uralkodó iránt érzett hála - mivel ők a koronázásuk alkalmával a magyar nemzettől kapott százezer aranyat a honvédek segélyezésére felajánlották -, arra késztették, hogy 1867. július elején "leköszönését jelentvén ki" átlépjen a honvédséghez. Először a feloszlatott helytartótanács két katonai ügyosztálya helyett felállított ideiglenes jellegű Honvédelmi Minisztériumban dolgozott tisztviselői munkakörben, majd a honvédségi törvény 1868. decemberi szentesítése után az 1. sz. Pesti honvédzászlóaljhoz került gyalogsági I. osztályú századosként. A IX. fizetési osztályba tartozó tisztek éves zsoldja 1200 forint volt, Virághalmy tehát anyagilag - az előző évekhez képest rosszabbul járt. Szabadságolt állományban lévén régi "polgári foglalatossága" után nézett. "A pesti népkör szombati estélyen jó hangulatba hozta a közönséget Virághalmy Ferenc Huszár-Legendája, melyet a szerző maga olvasott fel... Ez az egyik legkedélyesebb műve Virághalmynak... A felolvasások után szokás szerint rögtönzött tánc következett, melynek csak a reggel vetett véget." Pödörgette is tánc közben Virághalmy pedrővel bekent nagy bajuszát fiatal felesége oldalán. Irma, a krisztinavárosi Városmajor utcában lakást bérlő Reischer Aurél gimnáziumi tanárnak ambiciózus leánya, egy volt a balközéphez tartozó fiatal, szép s elegáns nők közül. A balközép "rendelkezett a legfényesebb salonokkal, az ... vett részt s tartotta fenn és istápolta mindazt, a mi élénkséget, fényt, bájt és könnyűdséget kölcsönözvén a társas életnek, pártpolitikánknak s czéljainknak egyszersmind fő segédeszköze gyanánt használtatott ki. E... tagadhatatlanul kellemes s a fiatalságra szédítőleg ható életmód... a mily dicsőségteljes, éppen oly költségesnek bizonyult." Virághalmy Ferenc kedvelte ezt a társaságot, csodálta Irmát s védte őt. "Sokaktól haliam már és sokszor e szavakat: a nő ne avatkozzék politikába... De éppen a nőnek háziköre az, hol ha józan politikai elvekkel, s a közügy helyes elfogulatlan ismeretével s felfogásával bír, ez utóbbinak többet használhat, mint egy egész serege ama szájhősöknek, kik életökkel szemtelenül hazudtolják meg zengzetes nagy szavaikat." 1870 februárjában nagy viták zajlottak a vallás és közoktatási minisztérium költségvetéséről. A képviselők nagy része (köztük Jókai Mór is) bírálta a kormánynak egyes, a magyarországi zsidóságot érintő lépéseit, s a teljes vallásszabadság mellett tették le voksukat. "Ovatio a szabad eszmének! Szerdán este hét óra tájon több ezerre menő néptömeg indult a (pesti) István térről a belváros felé. Elől harsogó zene, két sorban égő fáklya, közepett zászlók, polgári küzdelmek emlékei, s köröskörül lelkesült nép... A visszatarthatatlan rokonérzet hangos nyilvánulásainak Horn Ede nem állíthatván ellent, egy küldöttség hívására megjelent a tömeg közt, melynek nevében Virághalmy Ferencz emelt szót a szabadelvűek köszönetét fejezve ki eseménydús működéséért a lelkiismereti és sajtószabadság érdekében... Innen a menet a Barátok terére vonult, hol a baloldali körből odahívott Jókai Mórt az Athenaeum kapujában Virághalmy Ferencz üdvözölte, melyre Jókai a következő beszéddel válaszolt:... Nekem bizonyára éppen olyan kevés közöm van ahhoz, hogy mit határozott a pesti izraelita congressus, mint ahhoz, hogy ARRABONA 35/1-2.