Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Tanai Péter: Kajárpéci muzsikusok

műdalok teszik ki, melyeket citerázás közben szívesen énekel. Ezeken kívül sok gyerekjátékot is ismer és néhány szokáshoz kapcsolódó dallamot. Horváth József volt juhász számadó, régebben jól tudott furulyázni, sőt furulyát, juhászbotokat maga is többet készített. Sajnos, már csak az utóbbiból tudott két igazán szép darabot mutatni, melyek magukon viselték a juhászkampók minden sajátos jegyét. Bár a faluban a furulya nem sokra tartott hangszer volt, szívesen meghallgattam volna, hogyan és mit játszottak rajta, de hiába traktáltam Jóska bácsit különböző hatlyukú furulyákkal, a gyönge tüdejére hivatkozott, és nem állt kötélnek. Elmondta, hogy egyszer, mikor Somogyban járt juhokért, találkozott bőrdudásokkal. Itt Kajáron a tömlős dudát nem ismerik, duda alatt az egész faluban a köcsögdudát értik, amit emberemlékezet szerint kizárólag a karácsonyi mendikáláshoz használtak. Horváth József később megtanult tangóharmonikázni is, de ma már egyáltalán nem játszik hangszeren. Az idősebb kajári és kispéci emberek mind a citera korábban megbecsült szerepéről beszéltek, s ha citeras adatközlőim nem is, ők még emlékezni véltek 2 vagy 3 citeras együtt muzsikálására. Hangszeres kultúránk jelentős részét a vonós bandák képviselik, ill. őrizték meg számunkra. Kajárpécen 1989-ben, működő zenekart már nem találtam, viszont a valamikori tagok közül néhánnyal sikerült beszélnem. A vonós zenekarokban többnyire cigányok játszottak, de találunk a környéken un. magyarbandákat is. Játékstílusuk egymástól különbözött. A cigánybandák technikaüag ügyesebb és gyakran iskolázott zenészeivel szemben a magyarbandák megszólalása kissé nyers volt. Cigányzenészek ma már nincsenek a faluban, de korábban két Padár család is lakott itt. Bár zenéjük bizonyosan meghatározó volt a falu kulturális életében, úgy gondolom e zenészcsaládok életének vizsgálata, a cigánybandák szerveződése, tradícióik egy külön kutatás tárgyát képezhetnék. Ami a parasztmuzsikusokat illeti, a kajárpéciek szemében a Prímás még ma is Nemes József egykori bandaalapító és bandavezető, aki vagy harminc éven át szolgálta a falu igényeit. Tőle ill. egykori még fellenhető zenésztársaitól tudom a faluban gyakran megfogadottak névsorát. A Kajárpécen működő, és ott megfordult zenészek névsora (a teljesség igénye nélkül) Nemes József: hegedű - prímás Született: Ka jár, 1913. szeptember 11. Vallása: evangélikus Apja: Nemes bognármester a faluban tisztelt, jó mesterember hírében álló személy, aki citerát csinálni, javítani és azokon játszani is tudott. Gyermekkorában apja adja kezébe az első hangszert, ami két, küllőfára kifeszített citerahúrból álló, vonóval is megszólaltatható játékhegedű volt. 7 éves korától hastífuszban szenvedett, és ezidőtájt kapta Németh Gyula kispéci tanítótól az első igazi hegedűjét. A hosszú betegség alatt kezdett komolyabban hegedülni tanulni. Később, felépülése után már bandában játszott, mikor Németh Romuald katolikus plébános zenére és kottára tanította. Első bandája 1931-ben alakult, és az alábbi felállásban játszott: 412