Arrabona - Múzeumi közlemények 26-30. (Győr, 1991)

Tanulmányok, közlemények - Gecsényi Lajos: Győr kereskedelmi szerepének változása a XVI. században

sőt, elősegítette az egész királyi Magyarország területére kiterjedő kapcsolataikat. Kereskedelmi tevékenységük kiterjedt nem csak az állat- és bőrkereskedelemre, de a nyugati iparcikkek importjára, továbbítására a kisebb piacok felé.

57 A győri kereskedelem hirtelen növekedését és a hetvenes években kialakult helyzetet jól mutatja Teuffel főkapitánynak egy 1577-ben készült memoranduma, amelyben a főkapitányi hatalom megerősítésének szükségességét tárgyalta, s ezzel összefüggésben rámutatott a város gazdasági szerepe és a katonai érdekek közötti ellentmondásokra. Teuffel szerint olykor száznál is több áruszállító szekér érkezik a városba hódoltsági kereskedőkkel, akik a polgároknál találnak szállást. Rajtuk kívül szép számmal jönnek tőzsérek, marhahajcsárok a harmincadoshoz vagy éppen a velencei marhakereskedőhöz. Ily módon katonai szempontból megbízhatatlan és gyanús emberek tömege lepi el a város utcáit. Mindez ellen egyedül a kereskedelem színhelyének és a harmincadhivatalnak a külvárosba helyezésével lehet védekezni. Ennek elősegítésére javasolta, hogy a vár mellett a Rábán építsenek egy új hidat, ami lehetővé tenné a szekerek és más utasok számára a város elkerülését nyugat felé.

57a A marhahajtás Győrből déli és délnyugati irányba vezető konkrét útvonalairól ebben az időben csupán véletlenszerű adatok állnak rendelkezésünkre. Az olaszok a hatalmas gulyák egy részét a mórichidai Rába-átkelőn át terelték hazájuk felé 1574-ben, Martinon de Riva egy császári pátens kiállítását kérte az akadálytalan marhahajtás biztosítására, mivel Vasvár környéki jobbágyok az előző évben számos állatot elvettek haj tóitól. 1579 márciusában Ernő főherceg leiratban figyelmeztette a harmincadosokat a mórichidai átkelőn történő illegális marhahajtásra. 1593-ban ez az útvonal változatlanul használatban volt, mert a Győr megyei törvényszék előtt a megyebeli Pokpuszta és Sopron megyei (Szil) Sárkány birtokosai emeltek panaszt a velenceiek, s név szerint L. Bazin ellen, akik állataikkal nagy kárt okoztak az útmenti vetésekben. Pokpuszta a Győrből Mórichida felé vezető középkori út mentén feküdt, amely a Marcal folyó mentén haladt. így megfelelt annak, hogy nagy tömegben állatokat tereljenek rajta, s az itatásra is megfelelő mód nyíljék.

58 A velenceiek számára, különösen az első évtizedben, kedvező helyzetet teremtett, hogy a Győrtől keletre fekvő „pusztán" — az 1529-es török hadjárat idején elpusztult s csak részben újratelepült falvak határában — azaz lényegében a senki földjén a kevésnek bizonyuló 6 győri vásár idején kívül szabadon, a királyi harmincad ellenőrzése nélkül közvetlenül az alföldi tőzsérektől vásárolhattak. Ezzel az ún. elővásárlással természetesen nem csak az olaszok, de a győri és környékbeli kereskedők is éltek. Mégpedig oly módon, hogy a megvásárolt állatokat csupán Óvárig hajtották, s ott felárral adtak túl rajtuk. Ily módon a fent idézett lánckereskedelmi ügylet általánossá vált, ami az árak tartós emelkedését eredményezte. Nyilvánvaló volt, hogy ez az állapot sem a Kamarának, sem a rablók, török és magyar portyázok fenyegetettségének kitett kereskedőknek nem kívánatos. Tekintettel azonban arra, hogy a magyaróvári hetipiac mindaddig megőrizte vezető szerepét, s annak fenntartása a magyaróvári uradalom számára nagy fontossággal bírt, a Kamara a gondokat a Győr környéki kereskedelem felszámolásával és a magyaróvári piacra történő visszaterelésével kívánta megoldani. A felhajtott szarvasmarha számának növekedése Magyaróvár környékén viszont rövidesen súlyos gondokat okozott az állatok elhelyezésében. A ferto33