Arrabona - Múzeumi közlemények 24-25. (Győr, 1988)
Szabó P.: A céhek tárgyi emlékei a győri Xántus János Múzeum gyűjteményében – III. Céhzászlók
bélihez könyörögni, hogy Ő Cs. és Kir. Apostoli Felségének hosszantartó szerencsés uralkodást és ennek az apostoli királyságnak befogadását adni kegyeskedjék.. .". 94 A meggyszínű zászló szembetűnő jellegzetessége a külső széléhez varrt szalagszerű sáv, mely a zászló anyagából készült, ugyanúgy rojtozott. Olyannak tűnik, mintha a céh nevét hordozó sáv a zászlóról leszakadt volna és utólag keretezve varrták volna vissza. Ez a szalag viseli a zászlószentelés arannyal festett évszámát is. Az utólagos javítást, átalakítást sejteti a fecskefarok ék alakú kivágásának ívelt oldalú módosulása és az alsó csúcs teljes elfoszlása is. (32. kép) A zászlóoldalak felső szélén fut a képek témájához kapcsolódó aranybetűs szöveg. Alatta a zászlókép két oldalán a szokásos birodalmi és magyar államcímer barokk pajzsa, pólyás koronával. A kétfejű sasos aranypajzs körül az aranygyapjas rend lánca, a magyar kiscímer körül hasonló karakterű virágfüzér alkot keretet. Alul kétoldalt egy női és egy férficipő plasztikus aranyfestésű képe a mesterségjelvény. Mellettük aranyfestésű gót betűkkel az akkori céhmester, Herbergsvater és írnok neve olvasható. A zászlóoldalakat még festett aranykeret és virágos ágacskák díszítik. A karéjos tetejű, kerek aljú, S és C vonalú ívekkel keretezett zászlóképeken baloldalt a védőszentek, jobb oldalon a Szentháromság kapott helyet. A céhpatrónusok egy cipészműhely többalakos jelenetében, dúsan redőzött köpenyben, római ruhában munkálkodó fiatalemberek alakjában jelennek meg. Egyikük a szabóasztalnál bicskával, a másik az előtérben a spanglinál munkálkodik. A műhely homályában még két inas alakja vehető ki a rossz állapotban lévő festményen. A patrónusok személye jól ismert a céhek körében. Szinte valamennyi varga-cipész szervezet őket tekintette védőszentjének. A Diocletianus uralkodása idején mártírhalált halt Krispin kultusza a nemzetközi kapcsolatok révén terjedt el hazánkban, a középkor végén már a körmöcbányai vargák patrónusaként ismert. 95 A hagyományok szerint a szent cipészként kereste kenyerét, foglalkozása a vargacéheknél természetes motívuma lehetett a patrónusválasztásnak. A védőszentek nevét a kép felirata jelzi a szokásos ,,Ora pro Nobis" fohász kíséretében. (33. kép) A bal oldali zászlókép témája a Szentháromság. A keresztény egyház e sajátos hittétele a valóságban egy, de háromszemélyű Istennek. Ezt a tant már az Ószövetség is jelezte, az Újszövetség pedig határozottan tanítja: „Krisztus Urunk megkeresztelkedésekor leszállt a Szentlélek és az Atyának szózata hallatszott a mennyekből: Ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem kedvem telik". (Mt 3 16 ) A szentháromságtan értelmében az Atya—Fiú—Szentlélek a valóság egysége által megoszthatatlanul egyesül. 96 A kézműves céhek számára ez az egység, a szeretet és jó cselekedetek által megszentelt szövetség megfogalmazott elv és erkölcsi kötelesség volt. Nem véletlen tehát, hogy a barokk vallásosságban új hangsúlyt kapott kultusz a céhek világában is elterjedt. 97 A zászlókép festője a sokféle ikonográfiái megközelítés közül az emberalakokkal moz-. galmassá tett ábrázolást választotta. A Mária megkoronázásából kialakult jelenet — Mária alakjának elhagyásával — a Szentháromság alakjainak elhelyezésében és mozdulataiban megtartotta az eredeti lendületét és ünnepélyességét. 98 A festő megfogalmazásából hiányzik a merevség. Valódi barokk szenvedélyű jelenetet látunk, a természetes beállítások, az Atya és Fiú emberi alakja feloldja a kompozíciót, melynek pátoszát a széles mozdulatokon kívül a Szentlélek galambszimbóluma körül gomolygó fény mélységteremtő varázsa alapozza meg. A szín- és fényhatásoknak már-már dorfmeisteri kvalitása érződik a foszladozó vászonról. (34. kép) 165
