Arrabona - Múzeumi közlemények 22-23. (Győr, 1986)

Askercz É.: A Storno család Sopron, Bécsi utcai műterme

üvegablakok és a falfestmények ornamentumainak tervezésében és kivitelezésében vesz részt, de mint a család minden tagja, mindent elvégez ő is. A fiatalabb fiú, Storno Kálmán (1858—1934) építészetet tanul Bécsben Friedrich Schmidtnél, a Votiv Kirche építkezésén gyakorolva. Elsősorban építészeti tervek rajzolásában, apja tervezte tárgyak és épületek műhelyrajzainak kivitelezésében és a gyakorlati építésben vett részt, egészen megbetegedéséig. Az együtt végzett nagy munkák Besztercebányán (1877-től), Nyitrán (1877), Szepesváralján (1878), majd a 80-as években Garamszentbenedeken, Körmöcbányán és az ország más vidékein, Alcsuton, Szombathelyen, Pozsonyban voltak. Mint említettem, soproni vállalkozókkal dolgoztattak, a kőfaragó Hild-céggel, az asztalos Fendt Jánossal, szobrászati munkákat a bécsi Josef Schwerak, majd a soproni Lapiez Antal végzett számukra. Üvegablak-terveket előbb Tirolban, majd miután rábeszélésükre Josef Wilfing soproni festő megalakította műhelyét Sopronban, vele kiviteleztették. A nagyobb restaurálások és berendezési tervek mellett állandóan elvállaltak kisebb megbízatásokat is, oltárképeket festettek, kisebb kápolnákat, termeket festettek ki. A család minden tagja elvállalt különféle apró munkákat is, meghívókat, emléklapokat, albumokat és más egyebeket terveztek a sokféle egylet és társaság számára, melyeknek tagjai voltak. E munkák mennyisége, a megrendelések szaporodása, a család biztonságos és jó anyagi helyzete vezethette őket arra, hogy szélesebb körben is megismertessék tevékenységüket, bevezessék vállalkozásukat az üzleti világba. Anyagi biztonságukat jelzi többek között az is, hogy az Új és a Kolostor utcai házuk mellett övék a Fő téri ház, a belváros egyik legnagyobb méretű háza (1875-től), valamint a Várkerület 88., a Hátulsó utca 7. és a Bécsi utcai, valamint Uszoda utcai házak. Azt is el kell mondanunk, hogy jövedelmük legfőképpen restauráló, tervező, tehát művészi munkájukból származott ekkor és nem a mindig megőrzött kémény seprőműhelyből. Hozzájárulhatott e tervekhez a század végén általánossá lett stíluspluralizmus is, melynek észlelésével eddigi tevékenységük kiszélesítését, a megrendelések számának növekedését remélhették. Végül pedig a család számának növekedése, a lakásban egyre inkább felhalmozódó műtárgyak is szükségessé tették egy külön műterem létesítését. A műterem nagysága azt mutatja, hogy a család a 80-as évekre kialakult anyagi biztonságát, növekvő elismertségét, megrendeléseit számba véve nyugodtan és bizakodóan tervezett. A gyűjtemény tervtárának rendezése közben több tervvázlatot, a Bécsi úti ház átépítési terveinek néhányát, a műterem homlokzatának, belső terének kifestésének vázlatterveit találtuk meg. Ezen kívül egy reklámfüzet-tervezetet, amely a műterem ismertetését szolgálta volna. A tervek hiányosak ugyan, de bizonyos részletekre pontos felvilágosítást adnak. A Bécsi úti lakóház átépítési terve azt mutatja, hogy a földszinti és az emeleti helyiségek egy részéből alakították ki a műterem galériával bővített belső terét, és ehhez kapcsoltak lakótereket, lakásokat is. A teljes tervdokumentációt azonban a rendezés közben még nem találtuk meg. Tervezték a műterem homlokzatainak átalakítását is,méghozzá úgy, hogy e homlokzatok megjelenjenek a városképben is. E terveket azonban valószínűleg a belső tér átalakítása után szándékoztak megvalósítani. E homlokzatokról csak vázlatrajzok maradtak fenn. E kisméretű rajzok csupán azt jelzik, hogy elképzeléseik gótikus és reneszánsz stíluskörökön túl a barokk irányába is elmozdultak. E vázlattervek tehát a gondolkodás szintjén maradtak, a homlokzat átalakításának tervéig nem vezettek el. Ami elkészült, az a műterem belső 74