Arrabona - Múzeumi közlemények 16. (Győr, 1974)

Domonkos O.: Magyarországi festőcéhek (I)

1839^-ben elkészítik a mesterek céhlevél-tervezetüket 39 § terjedelemben. Mintának a bécsiek fentebb már idézett, 1663-ban kelt szabályzatát vették alapul, A tanács azonban az érvényben levő általános szabályzat betartására utasította a tervezet készítőit. így elutasította a tanulóidő háromról négy évre való emelését. Ellenezte a kizárólagos jog megadását a város területén a festés és nyomás gyakorlására. A vidéki és külföldi mesterek eltiltását a hetipiacokon való árusítástól, az áruik elkobzását szintén törölte a tanács a tervezetből. Végre 1839-ben bemutatták céhlevelüket a tanácsnak, de pénztárt nem vezettek még 1843-ban sem. A céhbiztosnak kellett normális működésre szorítani a céhet. 1845-től már folyamatos a jegyzőkönyv, melynek utolsó bejegyzése 1876-ban kelt. 1350 körül már a környező helységek mestereit is kezdik felvenni soraikba, sőt 1351-ben a pápai Kluge Ferencnek kiadott mesterlevélen ,,Haupt-Lade", főcéhként nevezi magát a testület. 185t0—1872 között 14 helységből 22 vidéki mestert vettek fel, ezzel gyengítve a pozsonyiak hatáskörét. A szabad választás jogán azonban ezekből a helységekből többen is a pozsonyi céhbe kérték felvételüket.

66 A pozsonyi főcéh hatáskörét az előbb említett, belőle kivált, önálló céhek mellett rendkívüli mértékben gyengítették az 1805-ös és az 1813-as céhrendelet alapján alakult egyesült és vegyes céhek. A festőcéhek működési helyeit mutató térképről jól látható, hogy a délvidéken milyen sűrű az ilyen céhek száma. Talán oka lehet ennek éppen a budai és pozsonyi céhek okozta zavar is, ami inkább a helyi vegyes céhbe indította a mestereket. Másrészt olyan helységek is feltűntek a térképen, amelyek a korábban nagy vonzáskörzettel rendelkező céhek egyikébe sem tartoztak sohasem. Bácska, Bánát és Horvátország területén 32 ilyen helységet találunk, míg ettől északra összesen csak 11 a számuk.

67 Az egyesült céhek közül azonban ki kell emelni kettőt, amelyek még Mária Teréziától kapták szabályzatukat. Az egyik Apatin, ahol a posztósok, takácsok, harisnyakötők, hálófonók, festők és posztónyírók együtt alakítottak céhet 2770ben.

68 Céhlevelük megújítására 1817-ben került sor.

69 A másik Varasdoa alakult 1772-ben. Szintén rokonszakmák egyesültek, így a takácsok, festők és vászonfestők álltak közös céhbe.

70 Igen fontos volna a kétféle festő (tinctor, ül. telae colorator) tevékenységi körének megismerése, mert más városok vitáiban előforduló ilyen ügyek könnyebben volnának megfej thetők. 66 Domonkos O., Fejezetek a nyugat-magyarországi... 218—219. és GySmL:2, Céhiratok 13. b. A céhhez tartozó mesterek: Sopron 1845, Kluge Pál, Schätzel Sámuel, Geyschläger Alajos, Stagge Vilmos; 1850 Kluge Lajos; 1854 Fischer Ferenc; 1869 Geyschläger Adalbert; Csorna 1850 Wissauer Mátyás; 1857 Frast Károly; Győr 1853 Forstner József; Pápa 1845 Geyer György; 1851 Kluge Ferenc; Devecser 1857 Frast Károly; Csepreg 1871 Frast János; Kőszeg 1850 Somogyi Pál, Khern Ferenc, Partzer Ferenc; 1865 Kompost Antal; Borostyánkő 1859 Ludvig Frigyes; Szalonok 1851 Winkler János; 1862 Steiner József; Pinkafő 1855 Schönecker Ferenc; Rohonc 1855 Ludvig János; Monyorókerék 1856 Csukly János; Németújvár 1856 Seybold István; 1869 Seyer (Geyer?) Ferenc; Kőhalom 1872 Wagner Gabriel. 67 OL. Liber Coehalia 154. (1812—1844, 1844—1848.) Az önálló céhhez nem tartozó mesterek helységei: Sasvár, Nagysalló, Pelsőc, Rum, Toponár, Csurgó, Nagykáta, Cibakháza, Kisújszállás, Csenger, Fehérgyarmat, Facsét, Lúgos, Versec, Módos, Párdány, Vinga, Nagyszentmiklós, Zsombolya, Csantavér, O-Moravica, Csonoplya, Stanisics, Kollut, Bezdán, Monostorszeg, Vörösmart, Ó-Szivác, Bresztovác, Rác-Militics, Filipova, Bács, Parabuty, Szeghegy, Futták, Károlyváros, Miholác, Valpó, Diákóvár, Ó-Vukovár, Dálja, Várasd. 68 Szádeczky L., i. m. II. Okleváltár 243. 69 üo. és OL. Liber Coeh. 154. 150. p. 70 Uo. Oklevéltár 319. és OL. Art. Ceh. 153. 619. p. 131